Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv

mentális német regények s detektivtörténetek szintén helyet foglalnak a polcon. Vannak esetek, amikor viszont egy írót, teljes sorozatban kimerít a büdzsé s megvan a teljes Mikszáth s a teljes Rákosi Viktor, de több semmi az egy Sekszpir Hamletjén kívül, amely véletlenül beletévedt a csomóba. Olykor Prágából, vagy Pozsonyból leszáll egy könyvügynök s tanfelügyelők, miniszteriális tisztviselők írásos ajánlásával díszes sorozatot ajánl, amelyből nagyon jó, ha megvan egy-két kötet, de amelynek nem veszi az olvasó semmi hasznát, ha az a prossnitzi selyemszövőipar fejlődését tárgyalja díszkötésben, ábrákkal, csak azért, mert a jegyző, vagy a könyvtáros nem merte visszautasítani a hivatalos helyről feléjenyújtott, okvetlenül beszerzendő, díszkötetéses és igen drága munkát. így aztán a könyvtár hiányos, Petőfi ugyan van, hiszen nagyon szeretik, de hiányzik Arany és Jókai mellett elkelne néhány új magyar regény, — illenék venni szlovenszkói s erdélyi szerzőt is, a falu érdeklődne szép versek iránt, gazdasági tanácsadókat kívánna, ehelyett megvan a teljes Révai Lexicon, mert a biró úr úgy kívánta.

Pedig a falu még mindig a régi magyar klasszikusoknál tart: Petőfi, Arany, Mikszáth, Gárdonyi, Jókai, ezeket olvassa, mert ezek a szívéhez szólnak, ezek számára érthetőek s mindig valamely enyhe romantika fényébe burkolják alakjaikat. A falu irodalmi műveltsége pedig nehezen veszi be a naturalizmust. Amin a mai átlagolvasó városi ember túl van, az még el sem érkezett a faluba s valami nagy-nagy szakadék áll a falu s a város irodalmi műveltsége, tájékozottsága között, aminthogy a szakadék zenei és művészi tekintetben is megvan.

Mindezideig főképen kifogásoltunk s most, egy levél keretében, röviden elmondjuk azt is, milyennek kell tehát lenni a falusi ember olvasmányának s hogyan kell népünket