Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

testi vagy lelki tulajdonságain azonban még ezideig nem tapasztalhatók a vérrokonok összeházasodásának káros következményei.

A vőlegénynek és a menyasszonyak mind a háromszori kihirdetéskor jelen kell a templomban lenniök, mert különben — ezt tartja a felfogás — boldogtalan lesz a házaséletük.

Az első kihirdetés napjától — különösen a menyasszony házánál — minden munka a készülő menyegző jegyében folyik le. Megkezdik a menyasszony „staférung"-jának varrását, mely 6—12 ingből és ágyneműből áll, valamint elkészítik a menyasszonyi ruhát, mely szegényebbeknél fekete, módosabbaknál fehér színű és „brüss"- (plüsch) vagy selyemből készül.

Az esküvő vagy szombaton délután, vagy vasárnap történik. Előttevaló héten úgy a vőlegény, mind a menyasszony házánál mindent alaposan kitakarítanak, kimeszelnek, az olajfestékkel (itt úgy mondják: „firnáccal") festett bútorokat újra befestik, a képkereteket, lámpát újra aranyozzák, stb. Ezen a héten hozzák a bort is — rendesen Dunaradványról, vagy Dunamocsról — 100—300 liternyi mennyiségben. Szerdán kimosnak és kivasalnak mindent, csütörtökön megfőzik a lakodalmi vacsora legfontosabb fogását: a marhakörmökből készített kocsonyát, rendesen „négy állás körömből". (Négy darab szarvasmarha csülkéből.) Pénteken „guglófot", „tortátát", (nem íráshiba!), kalácsot sütnek, szombaton pedig a tehetősebb helyeken sertést ölnek s fát, edényfélét és más szükséges dolgokat a helyére készítenek, hogy másnap semmiben sem legyen fennakadás.

Ugyancsak csütörtökön este írják össze a felnőtt családtagok — alapos megfontolás után hogy senki ki ne maradjon — azok névsorát, akiket a lakodalomba meg kell hívni. Az intelligens embereket csak a módosabb helyekre hívják meg. A „hivatalosokéhoz aztán