Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Dékány András: Egy kosár hal
Korcsmárosné hallja Talán nem is hallja?... Nyissa ki hát az ajtaját, Hadd menjek be rajta!... A szigetnél Kálmán behúzta a lapátot. Iti gyors a folyam sodra, elég a kormányos munkája is. Legfeljebb a tanyánál lesz szükség újra az evezésre. — Majd addig heverek, — mondta Kálmán és elhevert a csónak deszkáin. összehúzta magát, akár a sün és már aludt is. Az öreg hümmögött, hogy egye fene az ilyen álomkórságos természetet... de nem csapott nagyobb patáliát. Ma nem, kivételesen, hiszen a víz felett és mindenütt erre a halászok birodalmában a Vörös Jóska szelleme lebegett! Pali gyerek nótázott csak zavartalanul: Kocsmárosné, hallja! Talán nem is hallja? ... 3. A parton és a vízen horgonyhoz erősítve sok csónak állt. Két hatalmas szilfa között dúcok légiója sorakozik és a dúcokon hálók száradnak, levegőznek. Mögöttük pedig, — félig a földben, félig a szabadban, — apró kunyhók vannak összetákolva. Tetejük kátrányos papír, rajta kövek, tégladarabok, ha kóstolgatni akarná a szél a kátrányos papírt. Oldaluk deszka, valamikori uszályokból maradt itt, melyeknek oldalát még nem rendszámok, hivatalos betűk, hanem ékesen faragott emberfejek, alakok díszítették. Egyik házikó a másik mellett áll és amikor kikötöttünk, mindegyik előtt lámpa égett. Amolyan gömbölyű, vasrudacskákkal körülfogott, védett hajólámpa. Gábor bácsi nagyot kiáltott: — Hé, emberek! — és megmozdult, libbent a lámpák fénye.
