Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Sebesi Ernő: A különös kibic

— Miért

nem a paraszttal lépett? — ordított most magánkívül. A riadalom most megnőtt és a játékosok is vadul felugrottak a helyükről, össze-vissza kiabáltak a kibicek is. Az izgalom mintha a figurákra is átcsapna, a királynő gőgös sértődöttségében most mintha büszkébben kiegyenesedett volna ... A paraszt is már ájultan és tehetetlenül fetrengett a kávéházi padlón.

Ezalatt előkerült a rendőr, aki leigazolta a különös kibicet. Közben kiszaladt a kávés, akit alig lehetett visszatartani attól, hogy ne inzultálja. A lárma lassan lecsillapult, a parti abbamaradt s a koldus szelíd fájdalmas hangján a kávéshoz fordult:

— Mennyibe

kerül ez az ablak?

Egyesek hangosan felröhögtek. A rendőr szétkergette a kíváncsiskodó tömeget. A tulajdonos megihökkenve kérdezte:

— Mit

érdekli ez magát?

— Mert

megtérítem a kárát, — jegyezte meg a koldus magátólértetődő természetességgel.

Erre a rendőr is közbeszólt:

— Még

iiyen koldust se látott a világ.

A koldus lángvörös arccal a rendőr elé állt. Pár pillanatig jól megnézte s mikor lelohadt a hirtelen támadt dühe, inkább tanácsképen megkockáztatta:

— Biztos

úr, menjen a dolgára.

A rendőr zavarában elvesztette a lélekjelenlétét. Félszegen mosolyogva csakugyan odább állt.

IV.

A tulajdonos bement a kávéházba, de a koldus utána tartott.

— Tessék

megmondani az ablak árát, — hangzott egyre határozottabban és sértegetőben a hangja, önérzete most hirtelen feltámadt és olyan ambícióval dolgozott, mint egy reaktivált hivatalnok.

— Ugyan

kérem, hát csak nem gondolja?!... — és elhárította magától a koldust, akinek zsíros és masza-