Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Sebesi Ernő: A különös kibic

rajta, hogy régi megszokott gesztusai még csak hervadoztak benne, de még nem fogytak le teljesen. Elfordult a mozitól és a kávéház oldalsó kijárata mellett, az ablakon keresztül egy sakkozó asztaltársaságon akadt meg a szeme. Élénken és nagyon hangosan gondolkozó csoport volt ez. Közelebb húzódott az ablakhoz s úgy látta, hogy a nagy meleg miatt nyitva volt a kirakati ablak. Ferdén feszült a nagy üvegtábla, de fölötte a ventilátor olyan szorgalmasan dolgozott, hogy a hangos beszédből csak zagyván zsibongó zsongás ért a füléhez. Két öreg ember sakkozott egymással és vagy nyolc kibic állta körül a játékosokat.

— Nyolc kibic mellett elfér egy kilencedik is, — gondolta magában a koldus, de közben arra gondolt, hogy a régi mérnök is így gondokozott valaha. És odaállt az ablakhoz. Egypár kibic meglehetősen rosszalva nézte és valósággal kinézte őt, de a játék annyira lekötötte, hogy nem is vette észre őket.

Hirtelen elpárolgott belőle az eddig érzett rettenetes éhség. Az a puszta körülmény, hogy ő itt csendesen megtűrt kibiccé lépett elő, elfeledtette vele minden nyomorúságát. Egyre jobban odaadta magát az érdeklődésnek s pillanatok alatt beletalálta magát a játék izgalmas és lenyűgöző varázsába.

Most már nyíltan, félreérthetetlenül kibicelt. Sőt, határozottan állást foglalt. A szakállas öreg úrral kezdett szimpatizálni. Aranycvikker feszült az öregúr orrán és most úgy érezte, hogy ha a partinak vége van, akkor talán mégse áll itt hiába. Talán észreveszi az úregúr, hogy az ő pártján állt. Bizonyosra vette, hogy a szakállas bácsinak a szíve meg fog esni rajta. Ebben egy pillanatig se kételkedett. Csak nyerje meg a játszmát — doppingolta magát a koldus egy kiadós alamizsna irányában.

De ebben a pillanatban a szakállas úr egy csaknem végzetes hibát követett el. Elnézte az egyik lépést és nagy hátrányba került.