Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Máriás Imre: Simon Péter új ruhája

daróccá vált újjai között. Sírni kezdett. Soha, soha többé nem teszi, öreg édesanyja van. Meghalna szégyenében, ha börtönbe kerülne. Juliska is elfordulna tőle. Hol kapna munkát, mint börtönviselt ember? Homályos logikával jutott idáig, míg egyszer csak elkiáltotta magát:

— Nem,

soha többé az életben! — és elővette a sírás.

— Hol

az ördögben ittad így le magad, — szólt rá a zokogásra felébredt suszter.

Simon Péter nem felelt. Ágyához támolygott. Közben feldöntötte a széket. A barna ruha földre esett. Tudta, de nem hajolt le érte, irtózott tőle!