Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Arany Sándor: Magyar kultúrmozgalmak
MAGYAR KULTÜRMOZGALMAK A „BUDAPESTI EGYETEMI ÉNEKKAROK” Ezelőtt harminc esztendővel a magyar dal ápolására és népszerűsítéséire alakult s máig is a magyar népi dallamok többszólamú kivirágzásának televénye. Azóta bekerült már a magyar zenei Élet tengelyébe, mint minden művészi feladat megoldására alkalmas, minden szép és jó eszméért lelkesedő, áldozatkész, kitűnő kórus. Szervezetileg a — már a múltszázad közepén elindult — Műegyetemi Énekkar és az időnként felbukkanó, majd 1906-ban végleg megalakult Tudományegyetemi Énekkar egyesítéséből áll. Két elnök, két tisztikar, de egy kórus; egységes szellem, hagyománytisztelet és közös nagy cél tartja össze, mozgatja és viszi mind előbbre az egyesületet. A nyilvánosság előtt elsőízben II. Rákóczi Ferenc fejedelem hamvainak hazaérkezése alkalmával szerepelt az énekkar. Abban az időben a vokális zene még gyenge lábon állott Magyarországon. Volt énekkarunk akkoriban is egy sereg, főként iparos-dalárdák, de a karéneklés csak jóked'é'lyű, egy társadalmi körhöz tartozó emberek ártatlan és nem túlságosan sokra becsült szórakozásának számított. Zenei polgárjogról még szó sem volt, de nem is igen igényelték a „Dalárdák". Többnyire csak elnöki névnapokon, kedélyes vendéglői összejöveteleken énekelgettek. Hangversenyteremben előadott műsorok iránt az érdeklődés soha sem terjedt tovább a családtagoknál, ismerősöknél. A műsor pedig nagyrészt a könnyen emészthető német „Liedertafel" kórusokból, vagy ezeknek kezdetleges „Magyaros" utánzatából állott. Az egyetemi énekkarok feladata volt fölvenni a küzdelmet az érdektelenség ellen, elősegíteni az olyan légkört, amelyben kilalkulhat a magyar talajból fakadó énekkar kultúra. Ez volt a főcél, de emellett lelkesen szolgáltak énekükkel minden kulturális megmozdulást. A megalakulás óta eltelt három évtized olyan múltat jelent, amely egy szebb jövendőre kötelez el. A végzett munka adatszerű felsorolása nem kíván bő
