Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Duka Zólyomi Norbert dr.: A szlovenszkói magyar irodalom margójára

menti találkozójában. A szlovák néppei való évszázados kapcsolat — mely nemcsak az új jelené, hanem egy régi közös muilté és a Nyugat német és szláv elemei felé való kihelyezettsége olyan élmények és gondolati gazdaságok forrásai, hogy önmagukban indokolttá tennők az irodalmi pairtikularizmiuis lehetőségét.

Meg kell tehát teremteni a sajátos szlovenszkói magyar irodalmait, mert helyzeti energiánk odakényszerít, és meg kell azért is terem énünk, mert így tudjuk magunkat legjobban felvértezni a kisebbségi harcra, így alkotjuk meg kisebbségünk egyforma bénáitok és egyformái örömök kohójában kovácsolt szellemi egységét és csak így tudunk végül olyan értékeket produkálni, melyek kisebbségünk lelki élményeivé és az összmagyarság kincseivé válnak.

Szent-lvány idézett cikkében, mely mélyrehatóan eiemzi a kisebbségi irodalom két alapkérdését: a közös szellemiséget — mondhatnék szlovenszkóiságot — és a realizáló szervezkedést — a partikularizmus alapkövéül a közös ideológiát választja, mely szerinte az itteni sajátos kérdések eszmei áramlatok közös kikristályosodása volna (a népi és szociális eszme nemzeti alapon). Azt hiszem, amilyen találó ez a követe'mény a magyar kisebbség szellemi vezetése és általános tökéletesítése terén, speciálisan irodalmi térén ennek a szükségességét csak korlátozva lehet elfogadni. Különbséget kell tenni az irányművek közt, (a folyóiratok nevelő cikkei, tudományos szociális és kisebbségijogi értekezések, kultúrprogrammok, reflexív írások), ahol az ideológiát: a határozott világnézeti beállítást meg kell kívánni — él a szépirodalom között. Itt ne kívánjunk ideológiai-világnézeti tendenciát, illetőleg ne ezt tegyük az érték fokmérővé — ahogy egykor céltalan viták folytak Mécs Lászlóról, hogy szocialista-e vagy csak humanista katolikus, hanem két dolgot tartsunk szemünk előtt: érzékelteti-a önmagunkat, sajátos életünket, egyéni kérdéseinket és művészi, értékes formában tárja-e elénk mondanivalóját a szlovenszkói magyar lírikus, epikus, drámaíró?

A szervezésnek ezzel szemben mik a feladatai? Adjon minél több helyet a sajátos megnyilatkozásoknak — az általános problémáknak csak abszolút művészi értékű feldolgozásaikban engedjen teret — centralizálja a szlovenszkói magyar irodalmat valamilyen központ köré, ahol kiadó van, adjon lehetőséget az írók és szellemi munkások érintkezésének, de nem világnézeti, hanem tisztán kisebbségi és irodalmi alapon (előttünk van az Erdélyi Szépmíves céh gyönyörű példája), mélyítse ki kapcsolatukat a