Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-10-01 / 7-8. szám - Kritika - (szv): Üzent a föld
ismeretlen költők közül Kazo Bezek, Vlado Manica és Pa<lo Oliva nevével találkozunk. A képmellékletek Cyprián Majerník modern alkotásai. — Az Elán közli az Edícia mladých slovenských autorov (aiz ifjú szlovák szerzők kiadása) minden kiadványát, minden számában hatalmas könyvszemlével ismerteti a szlovák és cseh irodalom legújabb termékeit. Egészévi előfizetési ára a postai szállítással együtt 22 Ke. Kiadóhivatal és szerkesztőség: Prága, II. Spálena 53. Kiadja Leopold Mazác kiadóvállalat és könyvkereskedése, a prágai „szlovák" könyvesbolt. Ipolyság, április. KRITIKA ÜZENT A FÖLD (Versek, Léva 1934.) Négy garammenti kö'ltő, Agáray Zsigmond, Csontos Vilmos, Sass János és Veres Vilmos kis fűzetikébe gyűjtötte verstermésének javát. A négy szerző „brosűrá"-nak nevezi kis kötetét, az elnevezés persze rossz: e versek nem kívánnak mást, mint csupán azt, hogy négy vidéki költőre ráirányuljon egy percre a figyelem sugára. Sem technikában, sem témában nem mérnék el egymástól s a kötetke így egységesnek nevezhető. Csupa jóaKarat, tiszta szándék, magyaros érzés, ami a költőket vezérelte, oly egyszerűek és áttekinthetők, semmi bonyolult érzés nincs költészetükben: a versek a magyar emberről, a kenyérről, Istenről, a dalról és az áldott szülőföldről szólnak, — ilyennek, ilyen eszményítettnek szeretnénk látni a magyar életet, amely persze csak a versekben ilyen kristályos és maradéktalan. Mindnyájuk versén áthúzódik az a bizonyos, finom elégikus hang, amely az induló költők sajátja, az indulóké, akik útat keresnek, meg is találják a régit, a jól beváltat. Mind a négy valóban lírikus kedély áhitatosan közelednek a vershez s hai néha túlnyersen csengenek is rímeik, képeik ha nem is mindig biztosak s olykor elveszítik a lendületet a maigy iramodásbán: a forma tiszta marad, a szándék mindig nemes, oly komolyan és hittel énekelnek, mint ahogy madarak dalolhatnak ünnepnap az erdőben búzgón. S ha még megemlítjük — ami ebben az esetben szintén fontos, — hogy a négy költő rokonsága a földdel s a kenyérrel nagyon közeli, hogv kétkézi munkások, földet túró emberek, — tiszteletűnk magasba ívelő akaratukkal szemben még növekszik. Nem teljesen kiforrott még egyik sem, de tiszta tehetséget árul el legtöbb versük; remélhető, hogy
