Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

sávok ömlésében fogadalom született meg benne, amit szavakban meg sem fogalmazott, csak úgy lélekben helyezett oda a szent család lábaihoz.

Ősz volt, lehullottak a falevelek. November derekára beköszöntött a tél. És tavasz lett újból. De milyen tavasz! A föld csak úgy kérte az ekét, dolgozó embereket azonban ritka helyen lehetett látni, csak úay a tanya szélén mozgott néhány asszony, akik trágyát szórtak szét a földeken. Mintha a férfinép aludna, a semmirevaló, vagy mi egyéb történt volna velük? Olyan pompás az idő és senkisem siet a mezőre . . .

Üres a mező, pedig legfőbb ideje a trágyahordásnak, szántásnak, vetésnek. Csak egyetlen férfi a mező közepén, ott vetéget valamit, bizonyosan borsót ilyen korán.

De aztán megjöttek a hadifoglyok, szerbek és oroszok, No, nem volt olyan foganatja a munkájuknak, mint ha a gazda szeme lett volna rajta. De azért az asszonynépe nekiindult, újra piroslott a föld a fehérnéptől s reszketett a levegő az asszonyok örök danától. A kunyhókban elviselhető volt újból az élet.

A kúria egészen átalakult, naphosszat gyerekszájtól volt hangos. Ágnes kis iskolát rendezett be, betűvetésre tanítgatta az apróságokat, a nagyobbak meg kötöttek, horgoltak és ez mind kiment a frontra apának, bátyának. Szomorú hírek érkeztek innen is, onnan is. Sok tanyai ház hiába várja a gazdáját. Az első gyász a Gulyás portára szakadt, aztán holt híre jött Vicenti Jóskának. Pedig az volt ám a legény, csupa élet A harminc házból már alig a fele volt, amelyik nem gyászolt.

Laci szorgalmasan írogatott, de ígéretét nem tudta beváltani, karácsonyra nem jöhetett haza, nagy tűzbe került az ezred az uzsoki hágó táján.

Apa folyton az újságokat bújta s a térképet tanúlmányozta. Aztán letette a csibukot.

— Csönd

van most odafönn.

— Legalább

nem történik baja, — ujjongott fel Ágnes.

De április elején megmozdult a föld Galíciában. A piszkos rögökből csukaszürke katonák pattantak ki s Gorlice után a gombostűk gyorsan vándoroltak előre a nagy asztalra feszített térképen.