Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Gömöry János: Levelek Gvadányi Józsefhez
kai, Vayakkal, Máriássyakkal. Krajnik Julianna özvegy asszony volt, amint ezt a neve elé írt árva jelző is bizonyítja. Módfelett beleszeretett Gvadányiba, szószerint bolondult utána, de azért végül mégis kikosarazta. Négy levelem van róla. Mind a négy hű tükre e szerelemnek, a szerelmében csalódott asszony érzésvilágának. Igaz, hogy nem a már akkor világszerte ösmert szellemes levélíró, Sevigné márkiné írta a leveleket. A zempléni nemesi kúriák hölgyei még nem ismerik a rokoko kor szerelmes leveleinek áradozásait, báját, kicsiszolt írásművészetét, de azoknak romlottságot takaró finomságait sem. Krajnik Julianna nem sokat kertel, nyíltan veti szemére lovagjának álhatatlanságát, de azért a szakításban sem feledkezik meg arról a tiszteletről, amellyel abban a régi magyar világban a nő viseltetni tartozott a férfival szemben még akkor is, ha ez vele egy társadalmi osztályhoz tartozott is és szerelmes volt. A levelek mind kelet nélküliek. Méltóságos Kapitány Uram! Óhajtott szerencsém lett volna, ha drága személyit tisztelhettem volna. Az jövő hétfőn indulok Eger felé amikor szerencsém lehet, tisztelnem drága kedves személyit. Magamat tapasztalt szívességében, szeretettben ajánlván maradok igazi hiv alázatos szolgálója Árva Krajnik Julianna. Méltóságos Kapitány Uram! Nem tudhatom az okait a Grófnak, hogy hozzám jövetelit oly hosszas időkre halasztja. Én ugyan gondolhatom azt a Gróf felől, hogy előbbeni hozzám megmutatott hivségében megváltozott. Ezerféle gondolatim vannak a Gróf felől. A Gazdasszony által írtam a Grófnak. Adja tudtomra megkapta-e levelemet és mégértheté-é mi van abban Írva? Én ugyan megvallom, százszor elvetettem ezt az Írást, ameddig megírtam. Egyike testvérim közül szüntelenül alkalmatlankodott nékem és contradicált férjhezmenetelem felől. Mindebből azt lehet érteni, hogy a successiot félti. Ha továbbra is özvegységben maradok, könnyen bánik vélem. Azért ha még van a Grófnak igaz hivsége hozzám, jöjjön ide és adja tudtomra: azt is ha jön, azt is ha nem jön. Az nekem Írott cédulájában írja a Gróf, hogy jöjjek Egerbe. De én most is azt irom a Grófnak, hogy Szent György nap