Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Surányi Miklós: Janus Pannonius

aki egyéniségének bájával, költői tehetségével a mithologiában, a latin filozófiában és a

renaissance tudo

mányokban való jártasságával a ferrarai udvart és Mátyás király budai udvarát egyképen elbűvölte. Gondoljuk el, micsoda levegőt hozott ő magával Pécsre, ameiy tulajdonképen nem is egyéb, mint a pécsi püspök vára, körülvéve a kanonokok házaival, néhány templommal, ferencesek és apácák zárdáival, valóságos papi kolónia, püspöki kormányzat alatt, katonasággal, amelynek a püspök a vezére.

De ne higyjük, hogy Janus

Pannonius

itt barbárok közé került. A vármegye területén szétszórt bagolyvárakban, a földsáncok mögött oly emberek is éltek, akik ifjúkorukat a bécsi, párisi, ferrarai, páduai vagy németországi főiskolákban töltötték el és ott megmutatták, hogy mennyi kultúrképesség lakozik ezekben a kardforgató, borozgató, vadászó, ázsiai tömzsi magyarokban. Nemcsak Mátyás király jellemében volt meg minden, ami a korai renaissance-ot jellemzi. A külföldet járt magyar főurak is féktelen, nagyravágyó, zabolátlan egyéniségek, kikben erő, fantázia és vérmérséklet a művészet és pompa kedvelésével irodalomban és művészetben, a

stilus és

a forma kultuszában, a kereszténységhez való őszinte ragaszkodással, s a szellem szabad szárnyalásával, büszke és hiú öntudatossággal járt együtt. A

renaissance műveltségű

magyarok közül természetesen minden második ember pap, azaz egyházi főember, egyszersmind várúr, hadvezér, kiskirály, jobbágyok mindenható ura, akik maguk körül Mátyás udvarának kicsinyített mását teremtik meg.

Fraknói írja hogy ebben az időben a humanista Magyarországnak három központja volt. Mátyás budai udvara, Vitéz János esztergomi székhelye és Janus

Pan

nonius pécsi rezidenciája. Ebben a három városban három mesés gazdagságú könyvtár hirdette három nagy magyar ember határtalan és szinte mámoros lel