Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Nyiresi-Tichy Kálmán: Megjegyzések egy vadrózsaághoz
den benső tartalmát. S nélkülük a magyar szivárvány fakóbb volna! Elmondaná a vadrózsaág azt is, amit a szomszéd faluban, Lucskán, láttam, kirívó dokumentumát annak, hogyan apad el az ősi forrás, hogy szív fel idegen talajból idegen elemeket s hogyan lesz torz képe néhai önmagának. Silány papírvirág az illatos vadvirág helyett. Egy lucskai ház falán ablak-kereteket és pillérdíszeket láttam, elszomorító keverékét megemésztetlen barokknak, rosszúl értelmezett modernnek és tudattalanul átvett szlovák elemeknek. Ezt műveli a mai falusi pallér, aki azt hiszi, akkor remekel, mikor itt-ott városban, idegenben látott dolgokat emlékezetből lemásol s összekever. S ha most még pár szót érette, a vadrózsaágért kívánunk beszélgetni, mondjuk meg sürgősen azt,, hogy utolsó ideje a kérdéshez nyúlni, de komolyan és felelősségteljesen. 1921-ben tettem először szóvá a Magyar Nemzeti Párt által kiadott azévi Gazda Naptárban egy nagy illusztrált cikkben a szlovenszkói magyar népművészet szomorú sorsát. Azután s azóta sokszor és sok helyütt, de kevés eredménnyel. A legtöbb eredményt talán azzal értem el, mikor a regősök figyelmét népművészeti gyűjtésre irányozva a fürge fiatalok szemét és szívét is erre a feladatra irányítottam. De amit összehoztak, az már szétszivárgott ismeretlen helyekre, ismeretlen sorsba, központi terv nélkül. És a kérdés nem is ilyen egyszerű, nemcsak gyűjteni, menteni kell, sok más tennivaló is van. A Magyar írás szerkesztőségének felhívása, mellyel tőlem népművészettel foglalkozó cikket kért s melylyel dokumentálta, hogy e kérdés súlyát s jelentőségét ismeri, friss levegőt és teret ad a szükséges szónak, a veszedelem utolsó óráján. Ezúttal örülnék, ha e pár sorra sikerült volna a Magyar írás olvasóinak szívét hozzámelegítenem a kérdéshez. A vadrózsaághoz, mely önmagában, tökéletes művészi mivoltában méltán szimbolizálhatja az egész szlovenszkói magyar népművészetet, szépségével, értékével, árvaságával, magunkhoz őlelni való kedvességével egyaránt. Ha egyelőre ennyi sikerült, boldog volnék. A többiről legközelebb. Rozsnyó. NYÍRESI-TICHY KÁLMÁN
