Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Képzőművészet - Ártinger Imre: Ferenczy Noémi

Érezte, hogy rálelt arra a művészi formára és arra az anyagra, amely hiánytalanul alkalmas világképének befogadására.

Nem volt könnyű dolog. A kezdet nehézségein kívül sajátos gátlás is akadályként meredt elébe, mert olyan művészi ág újjáélesztésére vállalkozott, amely középkori gyönyörű szereplése után úgyszólván európaszerte eltűnt a modern életből, vagy pedig a „nagy művészetek" rangjáról az iparművészeti „termelés" síkjára csúszott le. Újból életre kelteni csak úgy volt lehetséges, hogy Ferenczy Noémi kiváltságos tehetsége a tervezés, a kartonra-áttevés és a szövés hármas tagolású feladatát egységes felfogással oldotta meg és a gobelint a mai élettartalmakat is kifejező művészetté szélesítette újból.

Minthogy vallásos érzés — Giotto, Chartres — indította útjára, természetes, hogy első gobelinjei biblikus témakörben mozognak. A művekben dúsak, kiélezettek a dekoratív szempontok, a kompozíció összetartó ereje szinte kizárólag a szimmétria, azonban máris olyan színérzékenység áramlik bennük, amely az anyag legkultúráltabb kihasználására mutat. A vallásos hangulatú és tárgyú gobelineket idillikus nyugalmú természet-szemléletből fakadt művek váltják fel. Az üde vegetációnak és a benne rejlett állati életnek ábrázolásából az assisi szent minden élőt egybefoglaló panteisztikus szeretete sugárzik ki. Az ember szerepe még teljesen alárendelt, a figura alig jut szóhoz, mintha a művész attól félne,, hogy az emberi alak megbontja a természet egységét, mert csak uralkodóként, nem pedig egyenrangúan tud beleilleszkedni. Csupán hosszabb idő után érkezik el Ferenczy Noémi ahhoz a kiforrott gyakorlathoz, amikor a figura magatartásával egyúttal meghatározódik az embernek a világhoz való harmonikus viszonya és létének értelme is. így vezetett a művész útja a metafizikai jellegű élmény sugallta művektől a panteista természet-szereteten keresztül az élet középpontjáig, az emberig. Ettől kezdve esetleges, alárendelt szerepéből kiemelkedve, domináns méretben tölti ki a figura a gobelin terét, ezzel is hangsúlyozva, hogy mélységes etikum hordozója, mert benne az élet célja, a munka is kijelölődik.

Az utolsó évek monumentális kompozíciói a legegyszerűbb, szinte szkematikus ábrázolásai zártságukkal, a kisszámú színek intenzív tüzében szimbólumokká