Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Kiállítások - F.G.: "őstehetségek kiállítása" a nemzeti szalonban

KIÁLLÍTÁSOK

„ŐSTEHETSÉGEK KIÁLLÍTÁSA**

A NEMZETI SZALONBAN

Két forrásból gyűlt össze ennek a kiállításnak az anyaga: a népművészet névtelen termékeiből s a parasztsorból származó és gyökerüktől el nem szakadt festők, szobrászok műveiből. Talán kissé összekapkodott és egyenetlen az egész, de így is az idők jele és valami nagy diadal szárnyalása érezhető benne.

Örvendezve látjuk, hogy végre eljutottak Budapestre Markovics Horváth Antal faszobrai. (Ő már porladozik a hódmezővásárhelyi temetőben.) Múzeumba való érték mindem darabja. A vallás és az örök falusi napok voltak az ihlető! s tehetségét nem „fedezte fel*

',

nem zavarta meg senki. így azután maradéktalanul ki bírta fejezni a maga primitív világának örök értékeit

A festők között hárman állítanak meg mindenekelőtt: Benedek Péter, Áldozó József és Győri Elek. Benedek tört közülük először utat, a nagy epikus nyugalom költője, tiszta s komoly önmérséklet uralkodik minden képén. Áldozó József csupa líra, a magyar tájélmény, tájiélek igazi festő-költője. Gvőri Elek köztük a legélesebb tehetség: csupa plasztika, szinte forradalmian éreztette a dolgok súlyát és színét. Humor s drámai izgalom váltakozik a képein.

Komoly ígéret a szlovenszkói Oravecz Imre. Benedek, Áldozó és Győri három külön-külön zárt világ, csupa végső biztosságé megnyilatkozás, de Oravecz csupa keresés, forradalom s az ő képein már erősein érezhetjük a modern piktúra hatását. Egy egész falat kapott a hódmezővásárhelyi Mári szolgáló, őa legprimitívebb s lélektanilag talán a legérdekesebb. Láthatjuk rajta, hogy miképen tör föl a természetes ösztön s zavarosan tapogatózva, hogyan keres színt, formát, útat s időnként milyen boldog ujjongással találja meg (Pl. a „Megáradt patak'*

nevezetű képe.)

Nagy gyűjteménnyel jelentkezik Káplár Miklós, a Hortobágy festője. A Hortobágy az ő nagy ihletője, tehát természetszerűleg elsősorban a horizont érdekli. Óriás égbolt és a végtelen puszta: mindkettőt teljes mértékben bekomponálja képeibe s szervesen, mint egyetlen történés alkotóelemeit.

100 150 éve még hallatlan gazdagságú népi kerámia virágzott Magyarországon. A tányértól kezd