Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Kleiner Endre: Elfelejtett őstermészet a csallóközi Dunán
és eledelt keres. Fészkét ő is magas fára rakja. Évenként csak két fiókája van, tehát nagy kíméletre szorul. Hatalmas termetén, erős, nagy sárga csőrén kívül feltűnő rajta széles fehér farktolla. Találunk itt még egy másik sast is, amelynek színe sötétbarna, a farka pedig villásan terül szét. Ez a barna kánya (Milvus m. migrans Bodd.) A vizek mellett élő kányák szintén nem okoznak nagy kárt, mert főtáplálékuk szemét-halból kerül ki. A halászok csónakját néha egészen közel reodesi körül, hogy a kidobott halakat elkapja. Nem mindennapi ragadozó a kékvércse (Falco v. vespertinus L.) sem, bár ez nem kimondottan a Csallóközre jellemző madár. A Csallóközön szép számban fordul elő. A vonuláson nagy csapatokba verődik öszsze. Sötét színéről és piros lábáról távcsővel könnyen felismerhető. Tojójának feje zsemlyeszínű, különben szürke tónusú madár. Kimondottan hasznos, mert kizárólag rovarokból él. Fészkét elhagyott varjú-, vagy szarkafészekben szokta elkészíteni. A csallóközi Dunán mindig szép számmal találhatók sirályok. Mint természeti ritkaságot kell kiemelnünk a kis csért (Sterna a. aíbifrons Pali.), amely sirályfajta már sok helyről eltűnt, a Csallóköz zátonyain azonban még mindig szép számban fészkel. A legkisebb fehéros sirály, melynek fekete fejebúbját homlokán háromszögalakú fehér folt szakítja meg. Nyáron könnyen összetévesztjük vele a fiatal küszvágó csért (Sterna h. hirundo L.), csakhogy ennek a homlokán a fehér folt nem olyan szabályos és a madár is nagyobb. A kifejlett küszvágó fehér testén fekete sapkát visel. A küszvágó csért viszont a legközönségesebb sirályfélével, a dankasirállyal (Larus r. ridibundus L.) szokták összetéveszteni, bár a dankák jóval nagyobbak s korántsem olyan karcsúak, mint a csérek. A dankasirály feje teljesen csokoládébarna, illetve fiatal korában, téli ruhájában barna foltos fehér. A vonulás és kóborlás idején nem ritkák a sötétszürke kormos szerkők (Chlidonias n. nigra L.) és a feketésbe hajló, de szárnyukon határozott fehér csikót viselő fehérszárnyú szerkők (Chlidonias I. leucoptera Tem.) Fiatalon mindkettőn sok a szabálytalan fehér folt. A Csallóköz kis madarainak világa is igen érdekes, így első sorban a függő cinegéről (Remiz p. penduli-