Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Marek Antal: Kilincselés

KILINCSELÉS

Az író pályájának legkezdetén nem hitt az ihletben. A múzsa homlokcsókja őt sohasem érte, úgy gondolta, hogy ezt csak a költők találták ki, akiket alapjában véve megrongált idegzetű embereknek tartott. Ez is csak amolyan dicsekvés, — gondolta. Mégis be kellett látnia, hogy irói működésének komolyabb időszakában emelkedett pillanatai voltak, amikor szinte a semmiből alkotott s a billentyűk veszett táncban riadoztak jókedvű ujjai alatt. Fenséges pillanatok voltak ezek, —ezt meg kellett vallania még olyankor is, amikor szisztématikus gondolkodással az életnek sok-sok komolytalan dolgára jött rá és hiábavalónak tetszett előtte ez az alkotás. Milyen emelkedett lélekkel állott akadozó munkakedvének csúcspontján ilyenkor; Nagy Sándorok, Julius Caesarok győzelmi mámora töltötte be egyébként szkeptikus énjét. Felharsanó örömében volt valami gyermekded vonás, mozdulatai gyermekkorára emlékeztették, amelyből sohasem sikerült alapjában véve egészen kivetkőznie. Nagy, széles mozdulatokkal lépegetett végesvégig a szobán, valami rosszul fordított francia dalocskát dúdolt, amelyet éppen előző este hallott szerény kis detektoros készülékén. Újra meg újra elolvasta az Írást s a munka izének édes csorgása ömlött el a szájában. Ilyenkor hinnie kellett az alkotás fenségében, sőt az ihlet kérdésében is mérsékeltebb álláspontot foglalt el.

Bár odakint a Fő-uccán megszokott kép fogadja s a parasztok nehéz lépése csak úgy dong az ablaka alatt, arcuk éppoly merev, mint a százados fák kérge, csodálatosképpen úgy megszépül az a néhány falusi ház a széles ucca túlsó oldalán, az ácsorgó patakocska szélén búsuló szomorúfüzek sora, mintha szinezüsttel szórta volna tele a hold. Az író emberségére, elhivatottságára döbben, végzetszerűségre gondol, katolikus létére predesztinációval kacérkodik s már ülne vonatra, hogy elhelyezze cikkét a fővárosi lapnál. De szándékosan nem mozdul néhány napig otthonról; a munka láza elkapja, régi írásokat vesz elő szekrénye legaljáról, birkózik velük, hogy újra meg újra visszatérjen kész írásához s elgyöngyörködjék