Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Farkas István: Skultéty József jubileuma

A bátyuska elmosolyodott, és szinte vidáman felelte:

— Nem kellett volna annyit fáradnod, fiacs*kám, mert X. itt született, ott tanult, ennyi éves korában jelent meg első műve — és szép sorjában úgy felsorolta még a kérdezett családfáját is, hogy Klačko

mintegy

lenyűgözve hallgatta.

Skultéty legnagyobb érdeme talán óriási hitében kereshető. Amikor mások már megúnták a munkát, ő még mindig ott ült íróasztala melett, segített a szlovák irodalom talpraállításában, neki köszönhették a szlovákok Timravát, Vansovát, a női lélek mesteri rajzolóit, neki köszönhette bizalmát, törhetetlen energiáját annyi fiatal szlovák, akik közül ma már húsz—harminc nevet is említhetnénk. S ami a dolog legérdesebb része: Skultéty autodidakta volt. Fentjárt ugyan a budai polgári iskolai tanárképzőben, de úgy a tanítást, mint a későbbi hivatalnokoskodást megúnta, mert szíve húzta őt az újságírói asztalhoz, és a szerkesztői székből, a helyesírási hibák javításával kezdve nevelt fel két szlovák nemzedéket.

Ünneplése egybeesett a Slovenská

Matica

jubileumával. Egy testvérnemzet ünnepelte kultúrális létének mai termékenységét. Mi, kisebbségi sorsban élő magyarok a bátyuska mindenkit megértő szellemében nyújtunk kezet az ünnepségeken s talán nem sok idő múlva kéz a kézben, együtt dolgozhatunk ennek a hegyes-völgyes szép országnak szellemi fölépítésén. Ma még csendes szomorúsággal, bár teljesen megértő érzésekkel ünnepeljük a kis testvérnemzet jelentős ünnepét, de lehet, hogy holnap már erre a kettős ünnepre hivatkozva kell kérnünk a Skultétyk jótevő szellemének minden segít