Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Szitnyai Zoltán: Budai vacsora

nyadán van az llával. Ismeretségük négy hónappal azelőtt kezdődött. A kereskedő mutatta be lláéknak nyilván azért, hogy dicsekedhessék a barátságukkal. Az ilyen gyöngéit elvégre el kell nézni szegénynek, llát meg egyszerre felvidította az ő megjelenése, szinte már nem is illett, hogy mennyire, bár azt is meg lehet érteni nála, hogy nőm lehet valami kellemes családilag mutatkoznia Miskával nyilvános helyen. Elvégre mégis úri lány. Szóval olyan jó hangulatban kezdődött a barátságuk, hogy tánc közben meg is kérdezte llától, nem nézne-e fel a lakására másnap, mondjuk öt, hat óra körül, mondjuk egy csésze teára? lla meg sem sértődött, csak a fejét csóválta mosolyogva, hogy ne mindjárt ilyen mohón. S a legközelebb mégis rideg volt, mintha kardot nyelt volna. Egy újabb célzásra olyan pillantással nézett végig rajta,, hogy a hideg futott végig a hátán. Mégsem az a lány, akivel gyors sikert lehet elérni. Az ilyet férjhez kell venni, vagy semmi. Már ebbe a gondolatba is beletörődött s több célzást is tett arra nézve, de lla ilyenkor is gúnyosan mosolygott. Egyre inkább nem tudja, hányadán van vele.. De ha egyszer határozottan fellépne házassági ajánlatával, bizonyosan beadná a derekát. Ő az egyetlen komolyan számbavehető férfi a társaságban. Ez a szegény Miksa, azaz bocsánat Miska, hiába reménykedik azzal a lángvörös pár szál hajával, még ha a bőre alatt is pénz van. A tanár és a festő szóba sem jöhet. Ugyan miből tudnának eltartani egy asszonyt? Övé a biztos győzelem, csak határozottan kell fellépnie. Az este folyamán dűlőre viszi a dolgot. Bosszúsan mordult a pincérre:

— Hozzon egy pohár sört. — Aztán Miska felé fordult. _ Nincs értelme annak, hogy ilyen drága helyen vacsorázzak, amikor nálam a táplálkozás nem is fontos. Hiszen éppen te tudod a legjobban, hogy nem dobálhatom a pénzt. Az a kis ital, amit itt meg