Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Anima: A mai Európa szellemi irányvonalai

a „Brave new world" írójának vérét, az angol takaró alá kúszott bacillustelepet, amely bámulatraméltó ösztönnek engedelmeskedve, rögtön megtalálja a nemzeteket és szellemeket elválasztó űrön keresztül is a kontaktust, ha segítségére kell sietni olyasvalakinek, aki az emberszeretetet, a szabadság, a humanizmus (előttünk is tisztelt fogalmak) nevében, mint a halotturó bogarak, mindent széthurcolnak, összezavarnak és szétdarabolnak. Huxley épúgy a süllyedés, a dekompozició világának egyik tehetséges márkája, mint a többi. Ki lehet tapintani egy süllyedő világnak ezeket az összefüggéseit, a finomabb Amszterdamból, a pökhendi, tajtékzó és durva párizsi emigránstelepekig, a titkos prágai „Freie Deutsche Sexualforscher" szemináriumtól, Theodor Dreiser mániákus sötét pápaszemű, lobogó, borzas amerikai híveiig. Mindez finoman és elismerjük, néha egészen öntudatlanul, mint szép lázrózsák mögött a tüdőpestis ott vibrál a sorok közt a „Sammlung"-nak abban a kivételesen szép tanulmányában is, ahol Heinrich Eduard Jákob a muzsika szellemének objektív értelmét próbálja magyarázni és eltűnődik a beethoveni morálról és a zenei harmóniából kicsendülő emberi parancsról és világnézeti intelmekről ír igen emelkedett stílusban. Ha azonban vannak fülek, amelyek a IX. szimfóniának azt a zenei tételét, ahol a felszabadulás és a megváltás végtelen hullámai zúgnak felénk, egészen másképen értelmezik mint Jákob — akkor ebben a finom kis különbségben adva van a régi és az új világ különbsége és itt már nem a stílus és nem Jákob tehetségének mértéke dönt, hanem valami egészen más. A „Sammlung" sülylyedő világa azonban még azt hiszi, hogy nevekkel és stílussal lehet megállapítani egy új korszak fejlődését — a magvakat, amelyek kinőnek, a folyót, amely újra kiárad, s az új szelet, amely jön. Mindnyájan érezzük, hogy jön. Ezek1 az emigránsok azonban nem érzik. Ezek lemaradtak.

Csodálatos ez a Huxley például az ő középamerikai naplójában (védőpajzsul és igazolásul a „Nagy angol Huxleyt" közli első tanulmányként a „Sammlung"), milyen fürgén és milyen öntudatlanul siet segítségére Thomas Michelnek, aki mindjárt utána, egy második tanulmányban, végleg elintézi egy amszterdami kávéházból a római katolikus egyházat. („Das Konkordat", októberi szám.) Huxley, persze nagyon messziről, Chichicastenangó-ból s külszínre valóban tárgyilagos szempontok szerint (ó igazán nem azért amiért XI. Pius konkordátumot merészelt kötni a harmadik birodalom-