Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Khín Antal: Az aranyászat

Az egész három lábon nyugvó alkotmány másfél méter hosszú és fél méter széles. Rendesen 3 deszkadarabból rótták össze s néhány foknyi szög alatt esése van, hogy a víz a felső végéről lefolyhasson, ahova az aranyos kavicsot rakták a saraglának nevezett, vesszőből készült kosárfélébe. Erre öntözte rá a vizet a köpöcével, mely fából készült literes nagyságú edény, hosszú nyéllel.

Ezzel az eszközzel egész nap, kora hajnaltól késő estig dolgozott az aranyász, néha még holdvilágos éjjeleken is vagy lámpásnál szünet nélkül, ha sürgős volt a munka. Sietős pedig akkor volt, ha a Duna nagyon szegte az aranyász-öntést (— zátony), vagy attól lehetett tartani, hogy gyorsan e I á r a d j a, olykor pedig attól, hogy a fölhalmozott aranyász-követ az orvaranyász éjjel kimossa.

Az aranyszemek az aranyász-pad alsófelén akadtak meg a posztóban a finom fövenyporzóval együtt. A kezdetlegesebb aranyász-padnak nem volt posztója, hanem azt haránt bevágások helyettesítették s ebben akadt meg az aranyporzó. Arra az aranyászra, akinek csak ilyen szerszáma volt, mondták, hogy lóval aranyászik. Ilyen eszközzel dolgozott az orvaranyász, mert a posztó felrakással idő múlott. Talán azért kapta a ló elnevezést, mert készségesebb volt a továbbállásnál. Hogy épen lónak nevezték, azt a magyar nép lovas volta magyarázza.

Az aranyhoz pedig úgy jutott az aranyász,, hogy a posztóból az aranyos fövényét a sajtárban gondosan kimosta, innét került a h i b á I I ó b a, (mely kis teknőformájú edény egy darab fából készítve). Itt addig rázta, míg az aranyszemek külön váltak a durvább fövenytől. Az aranyat azután kinyesővei (= higannyal) összeszedte. Kis golyócskákat formált belőle, s így rakta el. Otthon azután kinyomta még belőle vászondarabkán a higanyt, s végül vaskanálba téve, tűzön kisütötte, ami annyit jelentett, hogy a higanytól ezzel az eljárással az aranyat megszabadította.

Az így előállított arany volt a sárarany. Ez a kifejezés tiszta aranyat is jelent meg azt is, hogy sárból került ki szemben a bányászott arannyal. Az aranyat Győrben, Komáromban vagy Pozsonyban adták el aranyműveseknek, ötvösöknek. Néha a falubeli zsidó kereskedőnek.

Napi keresetük a múlt században az aranyászok bemondása szerint 30 krajcártól 5 forintig emelkedett.