Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés

Ez utóbbi a magyar templomépítés homályos kezde­teinek vizsgálatánál különösen helyén van. A ma­gyarországi templomépítés előzményei visszanyúl­nak a magyarok előtt itt lakott népekhez. A legko­rábbi megmaradt emlékek még az itt fennállt római kolóniákon élt őskeresztényektől származnak. Pécsett tárták fel ezeknek legjelentősbjeit, egy háromszen­télyű temetői kápolnát és négy földalatti sírkamrát, cubiculumot. Valamennyi keletkezése a IV. századra tehető. Ezek a négyszögletes, dongaboltozatos, a ró­mai katakombákra emlékeztető freskókkal díszített cubiculumok igen jelentősek, mert hasonló ókeresz­tény emléket egyebütt Itálián kívül eddig nem talál­tak. A magyarok előtt itt elszórtan élt későbbi keresz­tény népek templomai nem maradtak fenn, bizonyára fából épültek. A pogány magyaroknak sem voltak épí­tett templomaik. A magyar templom megszületése a kereszténység általános felvételével együtt a Szent István uralkodá­sa idejére esik. Szent István megalkotja Magyarország egyházi szer­vezetét, püspökséget alapít és ezek a püspökségek építik fel az első monumentális székesegyházakat. Ezekkel a székesegyházakkal bekapcsolódik Magyar­ország az Európaszerte uralkodó román stilusfejlődés­­be. A jó példával maga a király jár elő, felépítve Székesfehérvárott koronázó és temetkező templomát. Ez a templom ma már nem áll fenn. Az ásatások sze­rint még kissé ókeresztényes jellegű oszlopos bazilika lehetett, aranyalapú mozaikokkal díszítve. Olaszos jellege valószínűleg olasz mesterek közreműködésé­nek eredménye volt, miután a magyarok akkor a kő­építésben még járatlanok voltak. De már itt is je­lentkezhetett az ideérkezett francia bencés térítők által közvetített clunyi hatás s ezek körül, a szerzetekből lett püspökök már a magyar román építés bölcsőjé­

Next

/
Thumbnails
Contents