Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - (sz.v.): Magyar folyóiratszemle

megállapította, hogy ha az állam olyan mértékben támogatná a magyar szinügyet, mint amilyen mértékben aránylagosan támogatja a szláv szinikultúrát, altruisztikus alapon a magyar színházat Kárpátalján minden nehézség nélkül fenn lehet tartani, mert a közönség érdeklődése annyira normális, hogy ennél többet nem is lehet kívánni a magyarságtól, mely gazdaságilag mégis csak a legnagyobb vérveszteséget szenvedte a világválság után. Ami a kárpátáljai magyar színház művészi vezetését illeti, ott még vannak kívánnivalók, de ennek fejlesztése is csupán pénzkérdés, mert a szellemi erőkben igazán nincs hiány.

A Színházi Szövetkezet közel egy éves működése alatt már túlesett a kezdet nehézségein. Most már csak az a kérdés, milyen mértékben fog jelentkezni az az állami támogatás, melyhez a kárpátaljai magyarságnak éppen kisebbségi helyzeténél fogva joga van. A jelenlegi helyzet olyan, hogy csupán ettől a támogatástól függ a kárpátaljai magyar szinügy jövője, mert a magyar közönség ezirányú kötelességét már megtette.

R á c z Pál.

MAGYAR FOLYÓIRATSZEMLE

Nyugat. A fiatal Széchenyi címmel új cikksorozat indul meg a Nyugat hasábjain a legnagyobb magyarról, Halász Gábor tollából. Az új utakra induló magyar szellemiség egyre több érdeklődéssel fordul a múlt század nagyszerű vazéralakjai felé. A kitűnő Halász Gábor a kor rajzát adva megemlíti, hogy forrongó idők voltak és az egyén csak nehezen állhatott ellen a történelem sodrának. A forradalom véres árnyéka beborította a régi szépségeket, a kegyetlen megtorlások megbénították a régi lendületet. Óvatos és kiábrándult lett ez az Ifjúságát vesztett nemzedék, amelyhez Ferenc gróf Is tartozott: míg lassanlassan az üres lelket betöltötte a hit. Az új nemzedék — írja tovább — gyermeklélekkel gondolt a forradalomra, olvasmányokban, mint a visszahozhatatlan tegnap gondolatvilágát élte át a felvilágosodást, mentes volt a kiábrándulás és öszszeomlott életcélok szülte miszticizmustól Is, elhagyta a régi modort, a birtokán élő nagyurnak patriarkális pártfogását emberekkel és kultúrával szemben. Az új mágnás sokkal Inkább osztályának tagja, mint egyéniség, inkább társasági lény, mint önálló, Inkább reprezentál, mint teremt. Schöpflin Aladár a Nemzeti Színházról ír cikket s a szerkesztőhöz intézett levélben veszi védelmébe a szlovenszkói származású Komlós Aladárt, akit egy Bródy Sándorról írott essay miatt perelni akarnak az író hozzátartozói. A kritikai rovatban Karinthy, Gergely Mária, Roesmann Matwey, Aldous Huxley, Dós Passos stb. köteteiről talál bírálatot az olvasó.

Literatura. Május elsejei számban Pékár Gyuláról szóló vezércikket közöl a szerkesztő, amely egyik déli lapban jelent meg s Pékár távozásáról kapcsolatosan Agyő, agyö szép daliás, nagyszabású gárdahadnagy úr Pékár, agyő . . . Érzékenyen búcsúzunk öntől a közismert mozisláger szavával, most hogy immár visszavonhatatlanul és valóban agyő. Irodalmi folyóirat mindenesetre ritkán vesz át politikai napilaptól vezércikket, ezért érdemel ez az eset említést. Irodalmi cikkek egyébként főleg külföldi literatúrával foglalkoznak. A 15-iki számban már csupa magyar tárgyú irodalmi cikkel találkozik az olvasó. így említést érdemel Bánoczy László dr. cikke Az új magyar reformkorszak és a Thália társaság címmel. Annak a negyedszázadnak lexiconszerű felsorolását adja, amelyet a történetírás reformkorszaknak nevezett el s amely Kisfaludy Károly Aurórájával kezdődik és a Nemzeti dallal fejeződik be. A régóta hallgató Hatvány Lajos is megszólal ebben a számban harcosan Ady, Bródy és a Nyugat védelmében. Hosszabb bírálat foglalkozik Márai Sándor: Egy polgár vallomásai című nagy feltűnést keltett könyvével.

Napkelet. Szinnyei Ferenc Batsányi János tanulmányát közli vezető