Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Z. A magyar írók hete a Margitszigeten - Z.: Kazinczy könyvsátor a pesti könyvnapokon
nak ez a kollektív bemutatkozása. A magyar főváros egyik legforgalmasabb pontján, a Petőfi Sándor utcában lévő Hermes bankház oszlopai között állítottuk fel sátrunkat. Girbegurba karókból összerótt kalyibát ácsoltunk össze, tölgyfalevelekkel díszítettük, fedelét mohával vontuk be. Mintha a gömöri hegyek lankáiról helyezték volna Ide — lorettói kunyhó mintájára — szellemkezek egyetlen éjszakán. Hétfőn reggel már teljesen elkészültén várta látogatóit a Kazinczy kunyhó. Homlokzatán s két oldalán fából rótt betűk hirdették azt a nagy nevet, amely másfél évtizede irányítja minden kulturális törekvésünket. A kunyhónak deszkalapjára kiraktuk könyveinket, négy-öt esztendei munkánk szerény termését és lelkes magyar hölgyek ezeket a könyveket kínálták jóakaratú és a magyar kultúra iránt meleg szeretettel érdeklődő járókelőknek. A pillanatok alatt összeácsolt kunyhó szimbólum volt: szimbóluma irodalmunk szerénységének, amely kisebbségi magyar életünk eredője. De a szegénységben is lehet a kultúráért dolgozni, lehet nagyot alkotni is, csak erő, tehetség és akarat kell hozzá. Kunyhónk közelében, a Szervita-téren állott az Erdélyi Szépmives Céh hatalmas pavillonja. Kós Károly művészi tervei szerint megépített pompás katedrája volt ez az erdélyi írók szavának. Nagy tömegben, gazdag választékban sorakoztak fel itt az erdélyi írók művei, nagy volt ennek a pavillonnak erkölcsi és anyagi sikere. Kitűnő szervezettség, az erdélyi íróknak szervezetük mellett való kitartása, pompásan irányított propaganda és — last nőt least — az erdélyi írók tehetsége, szigorú önkritikája, nem csökkenő alkotó kedve ennek a sikernek tényezői. Ők már harmadik éve jelennek meg itt, évről évre erősebben, csak a saját kiadványaikat árulják és a könyvnap eredményességében vitathatatlanul első helyre küzdötték magukat. Példájuk buzdító és hasznosítható, mert kisebbségi irodalom fejlődésében, íróink érvényesülésében az egyedül járható és célravezető utat mutatja. Mi most először jelentünk meg önállóan a budapesti közönség előtt, amint mondottuk, bemutatkoztunk. Elmondottuk a magyar főváros könyvbarát közönségének, hogy vagyunk, dolgozunk, munkánkat fokozni akarjuk, az egyetemes magyar kultúrmunkában megillető helyünket elfoglalni, betölteni kívánjuk és ehhez kérjük támogatását. Szeretettel fogadtak. A napi sajtó sikerünkről ír. Nem várt mértékben jelentkezett az anyagi eredmény is. Sok példányt adtunk el a Kazinczy Szövetkezet kiadványai közül. Ezeken a lapokon azonban tartózkodnunk kell a napisajtó jóindulatú frazeológiájának túlértékelésétől. Hangsúlyozzuk, hogy csak bemutatkozó látogatás történt s a testvérnek kijáró szeretettel, bizalommal fogadtak. A magyar irodalom ünnepi termében szalónképessé váltunk. A jövőben minden rajtunk fordul meg, a mi akarásunkon, komoly munkánkon. A könyvnap azonban világosan kijelölte az utat, amely immár nem lehet vitás. Szlovenszkól és ruszinszkói magyar irodalom önmagában, csupán a szlovenszkól és ruszinszkói magyar társadalomra támaszkodva, nem állhat meg, nem fejlődhetik. Még boldog, gazdaságilag virágzó időkben is luxus volt a könyvvásárlás, a kiválasztottak fényűzése, ma pedig a kiválasztottak közül elhulltak azok a számosak, akiknek anyagi ereje elgyöngült. A szlovesnzkói és ruszinszkói magyarságban hiába keressük azt a réteget, amely állandó vásárlója és olvasója lehet a magyar könyvnek, íróinknak akkor Is, ha valóban kiválót alkotnak. Nincs könyvkiadó szervezet vagy üzleti vállalkozás, amely tisztán a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság felvevő képességében bizakodva könyvet hozhat ki a piacra, mert minden ilyen vállalkozás a legsúlyosabb anyagi kudarccal járna. Éppen ezért a szlovenszkól és ruszinszkói magyar irodalom termékeinek kiadásában az egész magyar olvasó területet kell számításba venni. Ez a kérdés üzleti oldala. A másik oldal pedig az írói érvényesülés kérdése. Ma az a helyzet — és ebben a fölismerésben a könyvnap tanúlságai megerősítettek, — hogy talán Mécs László az az egyetlen írónk, akinek az egyetemes magyarságban Ismert és elismert neve van. Az olcsó Ady-kiadás mellett Mécs válogatott verseinek volt
