Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

Már a középiskolai irodalomtörténet-tanítás is kiejtette kezéből ezt a lényeges szempontot. Adathalmazt tanít és nem válogatta ki a múlt terméséből mindazt, ami időtlen értéke révén közvetlenül és természetesen maradandó élménnyé tehető. Az örök érték szempontja helyébe a történelmi érték szempontját tették, így azután az ifjúság nem kap elég sok s elég mély irodalmi élményt és elmegy a kedve a magasabb értelemben vett irodalomtól.

Felmérhetetlenül súlyos baj ez! Következménye ugyanis a nagyközönség irodalmi kultúrálatlansága. Nem viseli magában a magyar lélek legnagyszerűbb élményeit, nincs tudata a magyar lélek belső fejlődéséről s érthetetlennek tartja annak új hajtásait. így azután megtörtént, hogy jött egy nagy költő, aki a magyarság ezeréves történelmi lényét a legtisztábban fejezte ki és a magyar olvasóközönség nagy részével mégis sikerült elhitetni, hogy ez a költő magyartalan. Hivatkozhatott a költő a protestáns kor irodalmára, a kurucköltészetre, Csokonaira! Mindezek éppenúgy nem jutottak be a közönség leikébe, amint ő sem tudott bejutni...

Valamit tenni kell. A feladat igen egyszerű: ki kell válogatni irodalmi múltunkból mindazt, ami örökigényű alkotás, tehát ma is olvasható, ma is irodalmi élményt nyújt mindenki számára és szép, olcsó kiadásban (pl. a „Filléres Klasszikus Regények" mintájára), óriási példányszámban el kell özönleni vélük a könyvpiacot, összes irodalmi és kulturális szerveink fogjanak össze e célból! Kezdeményező lépések máris történtek. Az Erdélyi Szépmíves Céh Buday György fametszeteivel díszítve adta ki Arany János balladáit. A Kazinczy-kiadó pedig az 1934. évi tagilletmé-