Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Haltenberger Ince: Schlichter tanár úr
A következő könyvvitel órára készen voltam a tervvel. Az óra előtt az egész osztály ott tolongott körülöttem, mikor rajzoltam és a fiúknak naovon tetszett a rajz. Schlichter tanár urat rajzoltam le (azt mondták a fiúk, hogy nagyon jól eltaláltam) és pedig úov, hogy a két kezével a hasát fogja, mint amikor fájni szokott és az arca mégis mosolyog és nagyon boldog, mintha örülne valaminek és félkör alakban fölé írtam: „örüljünk a hasfaajdalomnak". Még fontos az is, hogv a táblánk két darabból állt és fel, meg le lehetett őket húzni. Amikor az egyik lement, akkor a másik felment, ha pedig középen hagytuk őket, akkor az egyik eltakarta a másikat. Én arra a táblára rajzoltam, amelyet a másik elfedett és mikor készen volt a rajz, középre állítottam a táblákat, mert úgy gondoltam, hogy mikor a tanár úr tele írta az egyik táblát és feltolja, hogy a másikon folytassa az írást, kijön a rajz. Azt mondták a fiúk, hogy nagyon muris lesz várni erre a pillanatra és nagyon dicsérték az egészet és meg is éljeneztek, meg minden, de nem nagyon tudtam örülni neki. Én ugyanis közben arra gondoltam, hogy ezt az egészet nem kellene mégsem csinálni, — sok mindenért, — mert akármilyen nevetséges is volt, ahogy Schlichter tanár úr beszélt, valahogy mégis szégyellem magam, hogy kinevettem és meg is bántam, meg azután, ha valaki elárul, hogy én rajzoltam a képet a táblára, abból nagy baj lehet és rosszul esett az is, ahogy Hófehérke viselkedett velem szemben, mert részt vettem ebben a dologban, sőt, hogy én csináltam az egészet. Odajött hozzám, mikor rajzoltam és azt mondta, hogy ez piszokság, és én nem válaszoltam neki semmit, csak nem akartam tovább rajzolni és akkor Drucker ellökdöste onnan Hófehérkét, álszentnek nevezte, nekem meg azt mondta, hogy már kezdett megjavulni a véleménye rólam, de úgy látszik, hogy tévedett, mert én mégis csak egy gyáva alak vagyok. Én ezt persze kikértem magamnak és a rajzot befejeztem. Azután hát lecsengették a tízpercet. Az egész osztály a helyére ment és csendeesn vártuk a tanár urat. Mikor valami zri készül, mindig így szokott lenni. Olyankor mindenki csendesen vár. Bejött a tanár úr. Az egész osztály nagyon egyszer
