Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Somfay Margit: Csak Móric házassága
tolják meg a házasságot és ezzel együtt az ő méltóságát is! De majd megtanítja őket! Még abban a percben elküldött a budai bíróért. Az öreg, szikár Vernher László oly sietve jött, mint aki tűzoltásra igyekszik. Amadé elmondott neki anynyit, amennyit jónak látott, aztán kiadta a parancsot, hogy mit tegyen a biró. Vernher László nagy fejbólintgatások között hallgatta Amadé rendelkezéseit. Jog, törvény, emberi szabadság, ugyan segítségét kérőn ostromolta az agyát és szóra ösztönözte a nyelvét, de a félelem legyűrt benne minden ellenállást. A hatalmas Amadé, a király első embere nem ismerte a tréfát senkivel szemben. Mit ér vele, ha ellenkezik? — Minden Nagyságod parancsa szerint fog történni, r— köszönt el tőle nagy hajlongások között. S valóban minden úgy történt, ahogyan Amadé parancsolta. Fegyveres katonák mentek a budai domonkosok házába és felzavarva a kolostor lakóit, bizonyos Móric mester után tudakozódtak, aki azelőtt Csák Móric néven volt ismeretes. Mikor a rendfőnök a kérdezett szerzetest a katonák elé vezette, azok közrefogták őt és többet egy szót sem szólva, megindultak vele Amadé nádor palotája felé. A Nyulak szigetén naov ijedelmet okozott a kolostor kapuja előtt felsorakozó fegyveres katonák serege. Az apácák a legrosszabbra gondoltak és elég rosszat is értek meg. Az Amadé nádor leányát követelte a katonák vezetője, a Vernher László budai biró írásbeli parancsát lobogtatva és nagyon nyomatékosan mondta, hogy azonnal az Amadé palotába kell kisérnie Csák Móricnét, aki egyidő óta a kolostorban lakik. A fejedelemasszony először megpróbált a szavak sövénye között bujkálni és azt mondta, hogy Csák Móricné néven senki közöttük. — Aki ily néven volt ismert a világban. — javította ki a kérdést a katonák vezetője. A fejedelemasszony sóhajtott. — Mit akartok vele? — Az atyjához kell kisérnünk. Az Amadé lány, Csák Móric volt felesége, azonban nem akart menni. Belefogodzott a szentély korlátjába, amint a földön térdelt és egyre azt hajtogatta: — Krisztus ne hagyj! Krisztus segíts! Nem kellett, hogy a katonák hurcolják el a temp
