Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Somfay Margit: Csak Móric házassága
hogy hiába tört lándzsát Károly mellett, a tulajdon fiai rántják el alóla a gyékényt. Felkelt az asztal mellől, az evő-ivó idősebb férfiak közül és a szomszédos terembe lépkedett át, ahol a fiatalság nagy mulatozással táncolt. A ruhák selymének suhogása, a sarkantyúk pengése, édes kacagás, zeneszó és a táncoló ifjak kurjongatása a mennyezetig megtömte a termet. Amadé fürkészve állt meg az ajtóban. — A beste öreg fejét! — káromkodott magában, amikor meglátta, hogy a mennyasszony-lányával Csák Máté ropja a sebeset. — Vén bolond! Tán azt akarja, hogy megüsse a guta?! De hol van a vőlegény? Forgatta, nyújtogatta a fejét. Nagysokára meglátta Csák Móricot. Ott támogatta a szemközti ajtók egyikét. Barna haja keretében sápadt volt az arca, mint a holdvilág. A szeme körül sötét karikák. Ha tehette volna, rácsap a vállára amúgv Isten igazában: — Mi az ördög bújt beléd? így nézel az esküvőd napján, bitangja?! Nehéz lépésekkel odatörtetett hozzá. — Beteltél? — mordult rá barátságtalanul. Egy-két pillanat alatt körülgyűrűzték őket a közelben állók. Amadé arca olyan volt, mint a viharos ég. No, nem olyan örömapa, akit egy vő kívánhat magának! Csák Móric megemberelve magát, kivált a közelben állók közül és lassan a menyasszonya felé ment. Meghajolt és kiszedte a nagybátyja kezei közül. Csák Máté jókedvűen csapott Móric vállára és kiáltva mondta: — De még bírtam volna! Amadé elgondolkozva nézte a lányát, amint újdonsült férjével táncolt. — Szép! — gondolta büszkeséggel. Aztán azt kérdezte magától: Lesz-e annyi ereje, hogy Károly király pártja mellé húzza az urát? — Olyan ez a lakodalom, hogy a király sem tehette volna nagyobb fénnyel, — hallotta Amadé az ajtófüggöny másik feléről. — Gazdagok az Amadék és a Csákok is. Nem kerül erőlködésükbe mutatni a nagy módot, — mondta egy másik hang. — Az Amadéknak nem került, — hallotta Amadé és nagy bosszúságára még ezt is, — de Móric adósságba verte magát. — Kinél? — ezt nem csak az ismeretlen hang kérdezte, hanem Amadé is a lelke legmélyén.
