Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Máša Haľamová: Legenda (Ford. Sipos Győző)

Js jöttek s lefegyverezték a bátran hadakozó lovagot. Megragadva két karját kétfelől s hátul az irháját fogva, vitték a fehér, havas uccákon át a fekete, rozsdás vasban csörömpölő lovagot. Lehajtott fejjel és lógó bajusszal adta meg magát a bús lovag a túlerőnek. Tolla letörve konyult az orrára, kardját egy siheder vitte utána nagy büszkén.

S csörömpölve, a közönség élénk vihogása és röhögése közepette vitték Don Quijote-ot a rendőrök, mert nem tudták, hogy a sziget kormányzóját viszik teljes fegyverzetben, sisakkal és hatalmas sarkanytyukkal.

Egyelőre e történet elmondója elhallgat addig, amig a nemes lovag ki nem szabadul fogságából, ahol fehérköpenyes urak vigyáznak minden lépésére.

KODOLÁNYI JÁNOS

MÁŠA HALAMOVA:

LEGENDA

Gerlach felől Át az erdőn Jön az Úr.

„ítélj, Uram, Bevádolom Magamat:

Itt a sziklán Bevárom. Már Alkonyúl.

— Szerelemtől Beteg — szívem Megszakadt!

önvád terhét Tenyeremre Lerakom,

Óh, vidd vissza Ajándékod

— Az égbe —

Ha ideér Leborúlva Átadom.

Szívre már itt Senkinek sincs Szüksége."

Fordította: SIPOS

GYŐZŐ.