Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Kodolányi János: Lovagi szerelem

morúsággal látta, hogy a kissé összenőtt szemöldökű csinos fekete lány milyen gyűlölettel és elkeseredés­sel méregeti őt. — Bocsásson meg, szenyora, — mondta legszelí­debb, iegudvariasabb hangján, — távol áll tőlem, hogy nagyságodat jogos helyéről elzavarni óhajta­nám. Én lennék a legboldogtalanabb, ha még oly cse­kély kellemetlenséget is okoznék szerény személyem­mel a szenyorának. A lány — Komlósi Mária — csodálkozva nézte lova­gunkat. Bizonyára meglepődött azon a jószívűségen, amellyel a nemes lovag ki akart térni előle s talán meg is sajnálta a sovány, nagybajuszú, végtelen sze­líd és komoly embert, aki olyan alázattal állott előtte, mintha a szolgája lenne. Attól kezdve a lovag annál az asztalnál dolgozott, de hogy Máriát se zavarják, beállítottak a számára egy kisebb asztalt a lovagé mellett. A szobákban állandóan a legkülönösebb felvonulás folyt. A hivatalnokok lehajtott orral buzgón dolgoz­tak, a félszegúszó direktor át-átcikázott a szobán s fu­tólag megnézte, hogy dolgozik-e mindenki, egy húsz éves ifjú állandóan óriási szivart tartott a szájában és aktákkal loholt, égtek a lámpák, a sűrű füst kék köde megfeküdte a fejeket. Ropogtak az írógépek. S az egész tartomány kereskedői ott jöttek-mentek, kis bundában és nagyban, kis orral és naggyal, sová­nyan és kövéren, farkas-, szilszkin, nyúl-, csikó- és egyéb prémekbe pólyáivá a hideg ellen s magukkal hozták az ucca és a szabad világ havát, illatát és hű­vösségét. Tolongtak és tülekedtek, az egyik azért jaj­gatott, hogy a libamájrakomány megromlik a határ­állomáson, a másik az almaszállítmányt, a harmadik a .marhabelet féltette, iratok tucatjait kérték és hozták és ez az egész kereskedői szervezet itt forrt, sürgött­­forgott és zajongott, mert az egész tartomány keres­kedelme ezeken a lyukakon szűrődött át. Don Quijote nem volt bőbeszédű ember, mint tud­juk azokból a lovagreqényekből, amelyek az ő utol­érhetetlen kalandjairól beszámolnak. így minden gond­ja csak az volt, hogy a reábizott munkát minél ponto­sabban elvégezze. Nagy aktacsomók állottak előtte, mellette és körülötte, különféle szögletes, kerek és to­­jásdad pecsétekkel ellátva, árúnyilatkozatok, vámbo­­íetták, vétlevelek, fuvarlevélszámlák, bejelentések, szakértői nyilatkozatok, panasziratok. Számoszlopok

Next

/
Thumbnails
Contents