Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Az ifjúság hangja - Széchenyi reform mozgalom

vár ránk a magyar társadalmi megújhodás kiharcolásában. Itt szükséges a régi osztálymagyarság eltörlése, az osztálytalanná nevelt intelligenciának pedig, mely különösen kisebbségi sorsban a nemzeti önvédelem hordozója lett, a fizikai dolgozók érdekeiben való meggyökereztetése. így kell a jövő társadalmi eszményképének szemmeltartásával napról-napra avakorlati munkát is végeznünk problémáink megoldásáért.

Krisztusi világnézet és etika (modern idealizmus):

A krisztusi világnézet és erkölcs lényege a lélek és a szellem elismerése, mely a dogmatikus alap kikapcsolásával nem egyéb, mint a modern idealista világnézet, mely a materializmus csődje után írók, filozófusok és gyakorlati politikusok munkáiban az egész világon elindult már hódító útjára, mint az emberiség egy új szellemtörténeti korszakának alapzata. A ma szellemiségének legkardinálisabb feladata az emberi társadalom erkölcsi alapokra való fektetése, mert a mai társadalom csődjének likvidálásához csakis Krisztus idealista erkölcsén keresztül juthatunk el, ami világnézeti szempontból a szellemi embernek az anyag feletti felsőbbrendűségét jelenti és amely nem az egész embert, csupán annak jobbik felét, az emberi lelket és a természetfeletti abszolút jóság és tökéletesség fogalmát, az Istent teszi meg az élet iránytűjévé. Az élet lényege az okszerű anyag és a célszerű szellem dualizmusa De a lét magasabb foka a szellemiség, melynek irányítása alá kell az anyag törvényeit helyezni.

Az idealista világnézet értelmében az emberek jogaikban és kötelességeikben viszonylagosan egyenlők. Biztosítani kell minden ember szellemi füaaet- Jenségét. Különbséqet kell azonban tenni liberális és ideális szabadságfogalom között, amely utóbbi az emberi természet antiszociális érvényesülésével szemben a mások szabadságát tiszteletben tartó lelkiismereti szabadság konstruktív érvényrejutását hangsúlyozza. Ezek szerint az embernek nem csak joga, hanem kötelessége is, hogy belső lelki erőinek és hajlamainak értelmében éljen, amennyiben azok nem sértik a közérdeket, vagy pedig az emberi élet tisztaságának és becsületességének erkölcsi mértékét.