Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Dokupil István: Üzent a bátyám. Üzenet bátyámnak
úgy látszik, mégis az üres gyomor tünete volt. No lám, lám... Felállt, mutató ujját magasra tartotta és oktatólag szólt Józsi után: — Legjobb, ha minden órában eszik egv keveset, akkor megszűnik a kellemetlen éhségérzet. PALOTAI BORIS ÜZENT A BÁTYÁM Hagyd abba öcsém! Vén fának vágsz a görcsösén. Mély aluvás jár felétek. Halálos álmot alszik a város, Kórságon a falvak, Hallgat a műhely, Áilnak a gépek. Hogy telne ma versre? Sovány poéta kenyérre? Hagyd abba! Udvarolj lánynak. Vagy lopj mézet más méhesén Vagy olvass könyveket Vagy, ha nem tudsz egyebet, Penészedj te is, mint annyi más. ÜZENET BÁTYÁMNAK Ne félj, Ha alszik is a város A falu A házak Emberek A múlt A jövő A híres pomoéji őrök Öcséd mégis alvókat kelteget És lehet tűz, Lehet vízözön, nyavalya És bevághat ezerszer a mennykő Őrhelyén kitart öcséd. DOKUPIL ISTVÁN
