Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Janko Jesenský: Ebéd előtt, ebéd után…

JANKO JESENSKÝ:

EBÉD ELŐTT, EBÉD UTÁN ...

Ebéd előtt, ebéd után Inget mostam. Harcok után Tépett, szürke lett már szegény, Hadd tudja meg, hogy az enyém. Tűzött a nap, mint a pokol, Verejték gyűlt homlokomon, s mert könnyem is sűrűn esett — Az ingem kifehéresedett.

Patyolat lett ujja, válla, Gyönge szellő lehelt rája ...

Sötét búját a lelkemnek Vaj ki mossa, szárítja meg?

Hiába sír az én szívem,

S fürösztöm meg könnyeimben, Könnyeimnek sok-sok cseppje Csak lepereg az ölembe... Ilyenkor emlékek felett Csillag-szeme felém nevet, S felém int a kis kezével, Mellyel ingem mosta régen.

Fordította: SÍPOS GYŐZŐ