Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Tamás Lajos: Utánam következő
— Hagyjon álmodni, szálljon ki... szálljon gyorsan !ki! — mondta a király. Félig lehunyt szemekkel szólt a kocsishoz később: — Hajtson gyorsan vissza Párisba. — Síre, visszamegy? Sire! Ó, megbabonázták az apácák ... — sírt a marquise. A kocsi megfordult. Lajos hátrahajtotta a fejét. Tu autem Domine, miserere nobis, — dúdolta. — Grévillel közölni fog egy felfedezést: a legjobb egyedül lenni... Az eső ömleni kezdett és Lajos tovább álmodott. BÁLLÁ BORISZ. UTÁNAM KÖVETKEZŐ A teli hold most is világít, A harang szól, mint azelőtt. A város felett felhő vágtat, Meggyújtják este a lámpákat, Mint azelőtt, mint azelőtt... Két ember tudja ... senki. .. semrtii... A négy fal, bútor, kép süket. A mi dolgunk nem érdekel mást. Teli dombokon most van szüret S köztünk sötétlő, mély üreg. Nem nyújtod kezed, én sem nyújtom, Nincs palló, híd, se friss ladik. — A Duna zúg, hajók fütyülnek, Cseng a pohár, mint azelőtt S mire hó lepi be a tetőt, Talán már meg is találod Az utánam következőt... TAMÁS LAJOS.
