Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Fekete Lajos: Külvárosi téli koncert
KÜLVÁROSI TÉLI KONCERT Ne vacogj pajtás, kapaszkodj belém; rokon-sóhajtás közös nagy telén legjobb, ha együtt ügetünk éhen. Jaj, ezen a nyűtt, kopogó télen jégcsap-orgonát zúgat a nomád külvárosi szél az ereszeken. Elesett lelkek sorsa kisért itt, eladó telkek öleit mérik új temetőnek, halott fiáknak. Papirhájogos, törtszemű ablak dobol a szélben s csörömpöléssel szelek vigadnak az üvegek közt. Foghíjasán a léckerítések megszökni hagyják a törött résen a hóviharok fehér kutyáit. Gyárkémény füstje epeszín márvány, gyorsan eloszlik mint a szivárvány: nagy éhség-járvány dühöng a nép közt. Legalább jönne valaki bátor ember fiától, Isten fiától valami intés: most már elég lesz! Valami kivert nagy bánat éget mindannyiunkat: engem és téged!... S ha senki sem jő aki kiáltson, majd én kiáltok: elég volt!... Elég!! S megremeg belé a milljós város, aki kiátkoz mindenkit, aki szólni merészel; mindenkit átkoz, kit éhség-páthosz kihajt a télbe s iszonyú éhhel áll és kiáltoz. FEKETE LAJOS
