Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Dóczy Jenő: Arany erkölcsi világa

kozva s kiemelve e jellem legfőbb tulajdonságait, szándékosan hagytam utoljára azt az erkölcsi jellemvonást, melyet méltán tartanak az erények koronájának s melynek létrejövésében majdnem minden morális tulajdonságnak szerepe van. Éppen azért, mert az igazságosság a bonyolult életviszonyok tiszta és határozott mérlegelését kívánja, csak világos értelem, önuralom, szerénység, jóság és becsületesség mellett cselekedhetünk úgy, hogy ítéletünkben és eljárásunkban igazságosak lehetünk.

Hogy Arany, akiben minden morális tulajdonság a legteljesebb összhangban egyesült, aki maga volt a legtisztább moralitás, az igazságosság vértjében is ragyogott, ezt még akkor is nyugodtan állíthatnánk, ha egész épikus és balladaköltészete nem bizonyítaná ezt a tényt, ha nem volna az a legnagyszerűbb, legköltőibb igazságszolgáltatás. De akár époszait, akár balladáit olvassuk, szinte lenyűgözve, megdöbbenve állunk meg az előtt az ótestamentumi szigorúság előtt, mely az erkölcsi törvény ellen való legkisebb vétket sem hagyja büntetés nélkül. Toldi, aki pedig oly közel áll Arany szívéhez, hogy szinte ő maga volt az a történelem középkori köntösében, Toldi Miklós nem lehetett boldog soha, mert megszegte az erkölcsi törvényt. Embert ölt és a kiontott vért kezéről nem moshatta le semmi bajnoki hőstett és lovagerény.

Mert emberszeretet és erkölcsi szigor nem ellenkeznek, sőt együttes munkájuk teremtheti meg itt e földön a „jobb hazát s benne az erény diadalát." — Ha az élet lesújt, Arany fölemel. Nagyszerű vigasztaló ő és bátorító. Költészete balzsam a csüggedőknek, kiket talán „sorsuk és e föld Isten ellen zúgolódni költ." S költészete és egész egyénisége, élete fönséges példa, mely megmutatja, hogy lehet az ember „mindég ember, minden körülményben." Ezt a