Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Dóczy Jenő: Arany erkölcsi világa

lyét nem fékezi sem az ész, sem a könyörülő érzelem. Háború és béke és újra háború. Ebből áll az élet És a béke nem sokkal külömb, mint a háború. Az önzés, gyűlölködés, marakodás, gyilkolás mindig tart s az örök béke eszméje csak vesszőparipa, melyen naiv bölcsek lovagolnak. „Oh, a világ története szomorú egy tanulmány!" — sóhajt fel Arany keserű lélekkel s aki lapozgatta a történelem vértől csapzott lapjait, kell hogy igazat adjon neki. De a vérnek és a gyűlöletnek világtengerében mégis csak akadnak apró kis szigetek, hol a már-már remény-nélkül-való reménye horgonyát megvetheti. Klió könyvének vannak olykor fehér lapjai is, s még a legvéresebb, legszennyesebb fejezetekben is alul, lent a lapok alján szerényen meghúzódva, biztatóan apróbetűs jegyzetek mosolyognak. Vannak, vanna'i azért igaz emberek is! S az igaz ember, a derék ember békében és háborúban,, az örök harc bármely formájában megkeresi és megtalálja a jobbik részt magának.

Arany is reménykedve, bizakodva kiált fel:

Hagyjátok a meddő vitát! Bölcs Isten az, ki rendel; Az ember tiszte, hogy legyen Békében, harcban ember. Méltó képmása Istennek, S polgára a hazának, Válassza ott, válassza itt A jobbik részt magának.

Tehát: méltó képmása Istennek, méltó polgára a hazának! Isten és Haza! Istenfélelem és hazaszeretet: ezek Arany erkölcsi eszményei Ezek azok a lámpások, melyek az igaz ember, az erkölcsi ember útjára világítanak, mutatva a célt, a helyes ösvényt, hogy merre menjen. Erkölcsi célkitűzésekre azért van szük