Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Juhász Vilmos: Ázsia, egy világrész kultúrtörténete

ÁZSIA, EGY VILÁGRÉSZ KULTÚRTÖRTÉNETE SIVATAG ÉS PUSZTA. (1.> „Ex Oriente lux" — „Keletről jön a világosság." Az emberiség nagy népvándorlásainak, szellemi áramla­tainak Ázsia a bölcsője és mégis ennek a földrésznek élettörténetét ismerjük talán a legkevésbbé. A nap­sugarak játékát kitárt szemmel követhetjük a földi élet jelenségein, a víz tükrén, a fák lombjain vagy a házak falán, de csak káprázva, félig behunyt szemmel tu­dunk a fénysugarak forrásába, a napba nézni. így van ez a szellem nagy fényforrásával, Ázsiával is. Itt min­den kiforratlan, alaktalan, gomolygó, kaotikus élet maradt, ami másutt határozott alakot öltött, rétegek­ben rakodott le, vagy az élet új, tisztán felismerhető mintájává szövődött. Ázsia élete soha nem öltött egé­szen határozott alakot, soha nem rakodott le élesen, elkülöníthető rétegekben, a kulturális elemek szálai nem szövődtek össze egészen határozott, minden egyébtől eltérő mintákká. Az alakok és formák elho­mályosultak, eloszlottak és átalakultak mint az álom képei. Régi és új nem helyezkedett rétegesen egy­más fölé, a régi csak megkövesedett külső takarót vont maga körül és ez alatt tovább izzott-forrott, to­vább élte majdnem változatlanul a maga évezredes, évtizezredes életét, mint a föld mélységeseinek erői,, a föld felszínének takarója alatt és ennek a forrongó mélységnek zűrzavarában már új csírák bontakoztak, új teremtő tüzek gyultak. Az emberiség itt élte gyerekkorát, ma pedig elöre­gedett világrésznek nevezzük és néha megállapítjuk, hogy végleges, gyógyíthatatlan aggori gyengeség­ben szenved. De Ázsiának ez a gyermeksége és ez az elöregedése nem egyszeri. Ázsia a történelem örök gyerekkora (>s örök öregkora. Gyerekkor és öregség pedig sokszor hasonlatosak egymáshoz. Mind a ket­tő a titokzatos átmenetnek némiképen határozatlan és bizonytalan állapota, az egyik jön valahonnét, a hová a másik visszatér. Mind ai kettő utal valami felé, ami túl van az érzékelhető élet határain és keretein. Ázsia tör­ténete is ilyen örök átmenet, ilyen állandó utalás a „túlsó partra". Ez a történelem szakadatlan születés.

Next

/
Thumbnails
Contents