Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - (sz.v.): Folyóiratszemle
napvilágot a márciusi számban Az ember tragédiájáról. Az egyiket Az ember tragédiája 500. előadása Rédey Tivadar, a másikat a Burgtheater Tragédia előadása Németh Antal irta. A gazdag kritikai rovatot a hónap szellemi élete és külföldi folyóiratszemle egészíti ki. Katolikus szemle. Ernszt Sándor Nagy kérdések a fasizmus és hitlerizmus előtt címen ezt írja: A fasizmus megerősödött, voltak ennek is gyenge pillanatai, azonban megerősödött, nincsenek számbavehető ellenálló erők s a rendszer a maga uralmát az egész Itálián át teljességgel kiépítette ... A német események egész Európára kimondhatatlan hatással vannak s ennek legelső haszonélvezője Itália illetve Mussolini. A továbbiakban Alszeghy Zsolt, a neves magyar esztétikus szakavatott tollal világít rá Az ember tragédiája néhány problémájára. A szerző szerint a divatba jött tragédia körül annyi egymással ellentmondó magyarázat keletkezett, hogy egy kis nyugodt eligazítás Időszerűvé vált. Rády Elemér, az Új élet szerkesztője, Magyar katolikusok szervezkedése Szlovenszkón címen cikkezett. Láthatár. Csuka Zoltán kisebbségi irodalomra specializált lapja új formában jelent meg. Kodolányl János Középeurópai kultúrkonferencia címen írt cikkében azt írja, hogy az ez évben rendezendő margitszigeti Iróhetet középeurópai méretűvé óhajtják szélesíteni. Kisebbségi sorsban írni szent elragadtatás, mártiromság, gyötrődés, Dosztojevszki mennyei epilepsziája . . . mondja Surányi Miklós, a magyar próza mestere. Tükör. Emlékezés a Vasárnapi Újságra megindulásának 80.-ik évfordulója alkalmából. Megtudjuk, hogy az ötvenes évek kicsiny arányú Irodalmi életében a Vasárnapi Újság új laptioust jelentett. Első belmunkatársai Jókai Mór és Gyulai Pál voltak. Alig van említésre méltó magyar író, aki ne írt volna a V. U.-ba. A Tükör ennek a nagymultú folyóiratnak modern folytatása. Irodalomtörténeti közlemények. Kozocsa Sándor adott Irodalomtörténeti repertóáriumot az 1933. év irodalmi vonatkozású cikkeiről. A tanulmányok közül Elek Oszkár: A garthausi és forrásai c. közlemény érdemel említést. Vasárnap. Aradi két hetenként megjelenő folyóirat Wild Endre szerkesztésében. Oldalain gyakorta találkozunk szlovenszkói írók írásaival. Katolikus jellegű. Nagyasszony. Péchyné Bartóky Mária kitünően szerkesztett aszszonylapja márciusi számában emlékezést közöl Móra Ferencről. Radványi Magda Selma Lagerlöf útja a halhatatlanság felé címmel értekezik. A Független Szemle Habán Mihály verseit hozza, Német Andor (m. a.) tartalmas tanulmányát az új magyar regényről, Görög Imre közgazdasági tanulmányát, Totis Béla orvosi cikkét a szatíráról, Goda Gábor regényét, Fülöp Ernő disputáját közli. A szlovenszkói folyóiratok közül a Nemzeti Kultúra. A SZMKE tudományos folyóirata Melich János érdekes nyelvészeti cikkét hozza, a cikk Radla klerikus nevével foglalkozik, Alapy Gyula dr. folytatja érdekes és tartalmas tanúlmányát a mórva-cseh-magyar érintkezés történetéből, Zsigmond korát tárgyalja ezúttal, Ethey Gyula a Vágvölgy bortermelésének rajzát nyújtja, Follajtár Ernő a zobori bencés apátság történetét tárgyalja, Sarlay Soma, dr. Alapy Gyula cikkeit közli még a folyóirat, melynek adattári része is igen érdekes. A folyóirat foglalkozik egyedüf Szlovenszkón s magyar nyelven, történelmi kutatással. A z 0 j Élet „Húsvéti gyónás'’' címmel Rády Elemér tollából mély elmefuttatást közöl kisebbségi problémáinkról, Kühár Flóris a keresztény kultúra három forrásáról értekezik, Sztranyovszky György pedig a nemzetkisebbségek pasztorációjárój ír. Xézai Béla Szekfű Gyula történetszemléletével foglalkozik, Nyisztor Zoltán a hitlerizmust fejtegeti, Fényes Imre az új parasztfestőről, Oravecz Imréről ír. A lapban, külön függelékként dr. Málnás! Ödön hosszú, alapos és különösen a pedagógusok érdeklődésére számot tartó tanúlmány jelent meg „A pszihológia és a pedagógia új útjai" címmel. A Magyar Figyelő, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság folyóirata hatalmas könyv. Ugyan nem teljesen seregszemléje a szlovenszkói magyar Irodalomnak, mert néhány fontos név hiányzik belőle, általánosságban mégis képet kapunk a szlovenszkói irodalmunkról, amely e kép szerint
