Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai

gét, ezért kellett külföldre menekülnie és most Eugén Düringet, Kiszeljevnek ezt az önfeláldozásból támadt alteregóját fogják be az orosz hatóságok. Eugén ha­lálfélelmek közt megy a GPU börtönébe, mert azt hi­szi, hogy vallásos propagandájának jöttek nyomára s tudja, hogy ezért a legrettenetésebb vallatásoknak és kínzatásoknak fogják alávetni. Azonban ennél sok­kal kisebb a bűne a szovjet szemében, csak a felesé­gét ölte meg őszerintük és ezért csupán néhány évi fogság jár, nem is a legszigorúbb börtönben. És Eugén Düring végig éli ezt is, Szibériát, a fogolytábor járvá­nyait, azután az erdőirtást a sarkvidéken, amíg Finn­országon keresztül hazamenekülhet. Mert minden szen­vedésén, önfeláldozásán keresztül egyetlen emberi szál köti még, egyetlen egocentrikus vágy: az a sze­relem, amit menyasszonya iránti érez. De ezt is le kell vetkőznie. Fogságának hosszú évei alatt mindenki azt hiszi róla, hogy régen meghalt és menyasszonya már régen asszony, mikor hazaér. Eugénnek, aki a hitéért ekkora önfeláldozást vállalt, aki levetkőzött már min­den kispolgári tapadást, minden anyagiasságot és földi ambíciót, aki égy másik, földöntúli világ győzel­méért harcolt, teljesen végig kell mennie azon az úton, amin megindúlt. Utolsó erejével még beledobja ma­gát abba a harcba, amit a német katolicizmus a pro­letárok lelki megmentéséért folytat és a qazdag, te­hetséges Eugén Düring Krisztus kedvéért és Krisztus gondolatáért egy bányaszerencsétlenség alkalmával, hogy megmutassa a munkásoknak, mire képes az igazi hit és az igazi szeretet, az igazi kereszténység és az igazi szolidaritás, egy bánya mélyébe száll le a men­tőcsapattal és ott is leli kínos halálát, melyben eny­hülést talál. A „Jesuiten, Spiesser, Bolsche­wiken" nem a megszokott formában regény, de epi­kus mű olyan értelemben, mint ahogy Homeros lliasa is megmutatta az akkori világnak a képét. Itt a három front harcol egymással. A két első front a bolsevisták és a nyárspolgárok, akik mindketten halálos ellensé­gei az igazi kereszténységnek, a merev földiségtől megszabadítani akaró krisztusi tanoknak. A bolseviz­­mus gépies állattá akarja lealacsonyítani az embert, amely mint egy hatalmas állambálvány géprészecskéje csak fal, születik, szaporodik és a vezetőktől megsza­bott kötelességeit teljesíti, hogy a materializmus dia­dalára néhány évtizednyi kollektív munka után sírba szállhasson. A nyárspolgár, ha európai értelemben kis­

Next

/
Thumbnails
Contents