Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai
elevenedik előttünk az orosz nyomor után az európai nagyváros nyomora, küzködése és szenvedése is. Óh,, ez nem ugyanaz a nyomor Rachmanova szerint sem, mint a szovjetéhség, itt vannak vasárnapok, mikor mégis jól laknak az emberek, több jóság, felebaráti szeretet és segítségkészség lakik az emberekben és az intézményekben. Azonban szörnyű hibák, szerencsétlenségek is vannak és Alja Rachmanova olyan összehasonlításokat tesz, amik néha megborzongatják az embert. Valóságos szociológiai tanulmányt lehetne ezeknek a könyveknek az alapján írni s ennek tanúlságát egy politikusnak sem szabadna szeme elől elvesztenie. Rachmanova, akiben újra egy nagy realistával gazdagodott az orosz irodalom, itt is, tökéletes objektivitással dolgozik, meglátja a szociális bűnök leprafoltjait és éppolyan érző, anyai és emberi szívvel reagál az emberi nyomorúság minden momentumára, mint kint Oroszországban tette: minden gyűlölet és elfogultság nélkül. Helyenként az emberi problémák legmélyére száll le és mintegy megerősíti előttünk a távoli és ismeretlen Oroszországról írt adatait: most már nem kételkedünk Ítéleteiben. Soha nem tagadja meg orosz voltát, sohasem tudja felejteni hazáját, amit így bűneiben és kegyetlenségében is szeret és hazájának, édesanyjának vall. És ami több ennél, elénk állít egy másik orosz asszony típust, amely talán most háttérbe szorult Oioszországban, de amely titokban, otthoni vagy külföldi száműzetésében tovább él, mert neki kell majd Oroszországot romjaiból újjáépítenie. Megmutat egy asszonytipust, aki nem vásárolható meg sem a szimbolikus három pár selyemharisnyáért, sem egyébért, hanem szeretetben, szívós önfeláldozásban, anyai és feleségi kötelessége keserűen boldog hivatotitságában hérosz tud lenni és megmenti magát, férjét és családját a pusztulástól. Ez a típus valami új az orosz irodalomban, többet jelent nemcsak a Baskircsev Máriákkal és Anna Karenináfckal szemben, hanem Dosztojevszky Sonjája, sőt Tolsztoj Marja hercegnője fölé emelkedik. Valami derengést afölött a végtelen borzalom és sötét züllés fölött, ami az orosz földet most izzasztja kínban és szenvedésben előttünk még ismeretlen, eljövendő hivatás felé. Alja Rachmanova, aki nem törődik vele, hogy ortodox vagy katolikus templomban fohászkodik-e Istenhez, de menekülés közben vagy Bécsben, súlyos árúval telt hátizsákot cipelve is betér a templomokba.