Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai

elevenedik előttünk az orosz nyomor után az európai nagyváros nyomora, küzködése és szenvedése is. Óh,, ez nem ugyanaz a nyomor Rachmanova szerint sem, mint a szovjetéhség, itt vannak vasárnapok, mikor mégis jól laknak az emberek, több jóság, felebaráti szeretet és segítségkészség lakik az emberekben és az intézményekben. Azonban szörnyű hibák, szeren­csétlenségek is vannak és Alja Rachmanova olyan összehasonlításokat tesz, amik néha megborzongatják az embert. Valóságos szociológiai tanulmányt lehetne ezeknek a könyveknek az alapján írni s ennek tanúl­­ságát egy politikusnak sem szabadna szeme elől el­vesztenie. Rachmanova, akiben újra egy nagy realis­tával gazdagodott az orosz irodalom, itt is, tökéle­tes objektivitással dolgozik, meglátja a szociális bű­nök leprafoltjait és éppolyan érző, anyai és emberi szívvel reagál az emberi nyomorúság minden momen­tumára, mint kint Oroszországban tette: minden gyű­lölet és elfogultság nélkül. Helyenként az emberi prob­lémák legmélyére száll le és mintegy megerősíti előt­tünk a távoli és ismeretlen Oroszországról írt adatait: most már nem kételkedünk Ítéleteiben. Soha nem ta­gadja meg orosz voltát, sohasem tudja felejteni hazá­ját, amit így bűneiben és kegyetlenségében is szeret és hazájának, édesanyjának vall. És ami több ennél, elénk állít egy másik orosz asszony típust, amely ta­lán most háttérbe szorult Oioszországban, de amely titokban, otthoni vagy külföldi száműzetésében to­vább él, mert neki kell majd Oroszországot romjaiból újjáépítenie. Megmutat egy asszonytipust, aki nem vásárolható meg sem a szimbolikus három pár selyem­harisnyáért, sem egyébért, hanem szeretetben, szívós önfeláldozásban, anyai és feleségi kötelessége kese­rűen boldog hivatotitságában hérosz tud lenni és meg­menti magát, férjét és családját a pusztulástól. Ez a típus valami új az orosz irodalomban, többet jelent nemcsak a Baskircsev Máriákkal és Anna Karenináfckal szemben, hanem Dosztojevszky Sonjája, sőt Tolsztoj Marja hercegnője fölé emelkedik. Valami derengést afölött a végtelen borzalom és sötét züllés fölött, ami az orosz földet most izzasztja kínban és szenvedés­ben előttünk még ismeretlen, eljövendő hivatás felé. Alja Rachmanova, aki nem törődik vele, hogy orto­dox vagy katolikus templomban fohászkodik-e Isten­hez, de menekülés közben vagy Bécsben, súlyos árú­val telt hátizsákot cipelve is betér a templomokba.

Next

/
Thumbnails
Contents