Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

folytán az ő árva kutyaleikének egyensúlya veszedelembe került.

Délután öt óra táján az első emeleten levő szobám kertrenéző erkélyén ültem és olvastam, amikor hirtelen, mint a villám a derült égből, mindenféle vad zűrzavar kerekedett körülöttem. Az egész környező világnak zúgása és dühöngése, fülsiketítő lárma hallatszott, mintha valami ismeretlen katasztrófa készülne. A zűrzavar hatása oly erősen megfogott, hogy szinte a természet zenaülésének éreztem, a kert és benne lévő állatok és növények lázadásának képzeltem talán azért is, mert valósággal rajtaütés-szerűen rohant meg és az első pillanatokban fogalmam sem volt arról, mi történik. Soha hasonlót nem éltem még át. Az élmény minden érzékemet lebilincselte és a vért szinte megfagyasztotta ereimben, annyira, hoov mikor felugrottam és bódult fejjel körül tekintettem, hogy kísérletet tegyek a zajongás okai felfedezésére az csak nagy erőfeszítéssel sikerült.

Egy mókus kúszott az erkély közelében a fal mentén. A legtökéletesebb, de mintha kényszerű artista mutatványokat végezne, minden porcikájában reszketve, halálgyötrelemben, bizonytalanul hol erre, hol arra, a fal durva, köves részein. Nyomában fölriasztott méhrajhoz hasonlóan, csipogva, sivalkodva és rikácsolva beláthatatlan serege a leqkülönfélébb fajtájú kis és nagy madaraknak, melyeknek száma első pillanatban lehetett harminc-negyven is, de folyton újabb és újabbak érkeztek csoportosan. Verebek, tengelicék, ökörszemek, fülemülék, vörösbegyek, seregélyek, rigók, harkályok, gébicsek és más madarak, melyek tarka összevisszaságban támadták a mókust. A madarak elszántsága olyan volt, hogy jelenlétemet figyelembe sem vették és zavartalanul repkedtek körülöttem és ütődtek hozzám a szenvedélyes harc hevében. A mókus meg sem kísérelte az ellenállást és mindenáron menekülni akart, halálfélelmében néha valami rángatódzás foata el, lihegve, habzó, tátott szájjal egy kis ablakformájú nyílást igyekezett elérni a falon az én erkélyem közelében. Lassan kialakult előttem a kép. A madarak stratégiai célja az volt, hogy a mókus a nyílásba be ne juthasson, és valahányszor annak közelébe ért, nagy tömeg harcost vetettek a nyílás elé, akik testükkel védelmezték a bejáratot, míg a többiek szünet nélkül vagdosták a szerencsétlent éles csőrük