Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

kát olykor finom borral látja el, jó kedve lehetett valahol Lengyelben, mert onnan írt az ispánjának, hogy küldjön át nekünk néhány kishordó borocskát. Valami nagy vétket követhetett él Balázs úr, hogy így keresett bocsánatot bűneire. A bor kóstolgatásában és erős dicséretében voltak az atyák hangosak, de Fráter Eusebiusnak vizsga szemei vannak s átszólt az asztalon:

— Valami

bánt, Hilarius testvér, hogy nem örvendezel velünk?

Fra Giuseppe metsző kését szúrta közbe:

— Az

új Madonna!

Majd elismerően tette hozzá:

— Szép

parasztlány. Mondják, hogy az apia a Ghéczyek közül került, azért nem tudják megszokni a falubeli jobbágyok sehogyan. Félig úri kisasszony!

Dacobus hozzátette még:

— Az

anyja meg, bűnét jóváteendő, veri a lánvát.

A pirosarcú s pókhasú Eusebius reccsentette mellé:

— De

tudod, de tudod! — és nevetett.

Nyugtalanul szóltam:

— Kérlek,

ne folytassátok, semmi értelme nincsen csúfolódásaitoknak.

Fra Giuseppe ismét kacagott s most egy nagyot vágott:

— Világi

nyelven mondva, az ilyet odakint szerelemnek is nevezik ...

Mindenki felszisszent. Elvörösödve s bevallom, fegyelmezetlenül, csaptam az asztalra. Ingerült szavakkal akartam megfelelni, de a bölcs prior úr felemelte a kezét:

— Ti

mindig ungorkodtok egymásra. Fra Giuseppe, figyelmeztetlek, hogy nem szabad aljas bűnökkel gyanúsítani senkit. De ki is hinné el állításodat a kegyes életű, tisztalelkű Hilariusról, aki olyan áhítattal szenteli idejét a Madonna megfestésének.

— Én

nem szóltam semmit! — védekezett Fra Giuseppe.

—- Én meg erre a semmire akartam megfelelni, — csíptem vissza őt.

Csendes nevetés kerekedett erre, amely után nem lehetett helye a komoly eszmecsere folytatásának.

Most már gyorsan készült a kép. Úgyis befejeztem volna, mindenképen, ha a leány itt is maradt volna mellettem. Szép kép volt, azt hiszem: a Szűz ott a virágok között, arcán mennyei boldogság fénye.