Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

latkozott az étkek ízletes voltáról, aztán kényelmes mozdulattal töltötte meg poharát borral. S akkor, miután már megitta a bort s csettegő szívással élvezte még utóízét, felém intett:

— Mondják,

hogy nincs apja a gyermeknek s maga az anyja is valami hasonló véletlen miatt jött a világra ...

Eusebius, aki úgylátszik, délre mindent kitudakolt, ami megtudható volt, csendesen hozzáfűzte még:

— A

Csáky István uraméi voltak annakidején a mostani Köcsöd birtokok. Nagy szoknyavadász hírében állott Csáky István uram s falvaiban ma is él emléke neki, néhány feketehajú pulyában.

Fra Giuséppe élesen nevetett föl:

— Hát

szép lány is! Méltó Madonnának, fattvával együtt.

Egy pillanatig némán meredtek egymásra. Sápadten néztem a prior úrra, aki összeráncolt szemöldökkel figyelt maga elé. Majd a riadt csöndet hirtelen zűrzavaros lárma, nevetés zaja ütötte át. Egymáshoz beszélgettek, hozzám intézték a szót mégis:

— Lám,

jól 'kitalálta! Zabigyereket hozott leányanyjával együtt oltárképnek s a kertben festi, soha nem látott módon. Bizonnyal megtévedt egy kissé Hilarius testvérünk, de reméljük, észretér, mert különben a rendnek s a kolostornak tiszta híre odavan!

ilyen szavak és még ilyenebbek röpködtek összevissza. Megbotránkozás és álszemérem úgy ütöttek át az atyák szavain, mint a talaj vize a falon, őszi esőzés után. Néhányan nem avatkoztak a harcba, mert vagy nem volt mondanivalójuk, vagy, mert méltatlannak tartották magukhoz a veszekedést. Végül is a prior úrra tekintettek, tőle várván szentenciát. A prior úr, hallgatván egyideig a zajt, felemelte a kezét s így szólt :

— Különös

az emberi cselekedetek ágya, néha nem tudjuk, erény, vagy bűn születik-e benne? Még egymást sem ismerjük, akik pedig oly mindennaposak vagyunk egymásnak. Más és más tett, más és más lélek vagytok, valahányan csak itt ültök körülöttem s minden jelenséget csakis a magatok szemével tudtok nézni. Ez megbocsátható, de mégis kell lenni valami tiszta igazságnak, amely igaz mértékkel mér meg bennünket s minden tetteinket e földön. Szavaitok és felháborodástok nyomán kétségkívül azt látom, hogy Hilarius testvér tévedett valahol a mi szemünkben. De