Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
kék, sárga virágok hajlongtak a patak partján, — Kulcsodi Mártonnak, derék fiák apjának még virágoskertje is volt a háza előtt, idegenben tanulta ezt a módit, amikor fogságban ült, — szépek voltak e külországi virágok, pompázott a színük. Mindezek mögött barnálló dombok mosolyogtak, a hegyek között ezüstösen kanyargóit a folyó. Munkanap volt a faluban, nemsokára aratás. Mennyi csodaszép színt adtál, Úristen, csak most láttam két szememmel! Lassan alkonyodon már, amikor visszafelé indultam a kolostorunkba. A félhomályos könyvtárszoba egyik üres falán festegetett Fra Giuseppe, ahogy beléptem. Pál apostol vándorlását festegette; a ciliciai hegyek között Isten igéjét hirdető apostol életét kívánta képben megeleveníteni. Ott állott Fra Giuseppe s éppen egy magános fát színezett a dombok tetején. S ékkor, mintha az Úr világosította volna meg agyamat, mintha az egész délutáni séta arra való lett volna, hogy mindent hirtelen pontosan, fényesen lássak, hogy másképen lássak: végigfutott egyszerre valóságomnak mindén kis dobbanó erén keresztül az, hogy Fra Giuseppe nem fest jól! Nem, mert nemcsak a ciliciai dombokat nem látta soha, hanem semmiféle dombot nem szeretett s nem is nézett meg egyszer sem. Jól tudom, hogy sohasem figyelte meg a napsugarak játékát a zöld füvön és soha nem festett ruha-redözétet máskép, minthogy egy darab szövetet az asztalra dobott, holott emberi testen kellett volna ráncokat ölteni a köpenynek... Fra Giuseppe soha meg sem kísérelte, hogy gondosan tanulmányozza az emberek arcát s járását, azt mondta, elég, ha régi mesterek alkotásait másoljuk, mert azok tökéletesek, míg az ember esendő, gyarló és hibás... Mindez e pillanatban jutott eszembe. Előttem ragyogott még a nap, láttam a színeket s a mezőről hazatérő emberek arcát, szeretném azt mondani, hogy elevenen éltek bennem e színek s nem haltak el. Úgy éreztem, hogy Fra Giuseppe, — hiába szeretne elhitetni képével régi történeteket, — mégis, soha meg nem történt dolgot sehol nem való helyen ábrázol, nem festi az élő valóságot, de olyat sem tud, amely tiszta, minden valóságokon felül ragyogó lélek, Istennek átszellemülése volna. Nem eszméltem volna erre, ha az uccán látott kép
