Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

lem és segítettek gyönyörködni oly világban, amelyet rajtam kívül senki sem látott.

Ha sétára indultam fáradt fejjel, akkor is velem vándoroltak alakjaim, társalogtam velük, néha-néha ráintettem ismeretlen járókelőkre, akik látomásaim álomköpenyegét öltötték magukra. Alázatosan, néha félve húzódtak félre s üdvözöltek tisztelettel. Néha elfelejtettem visszaköszönni, bízvást hihették, hogy neveletlen vagyok.

Sok-sok szép képet akiartam most festeni. Urunk mennybemenetelét akartam megörökíteni képemen, majd a tüzes nyelvek történetét, a hitetlen Tamásét, 'mennyi szépséget és alázatot... S a prior úrtól engedőimet kapván kis kápolnánk falainak kifestésére, nagy örömmel láttam a munkához.

Voltak szomorú és gyötrelmes napjaim. Néha hirtelen eszembejutott gyarló emberi mivoltom, hiúságom s ilyenkor bűnbánóan sanyargattam testemet. Ám mindez nem használt: egyre jobban vonzottak a festmények s végre beláttam, hogy csak úgy válthatom meg magam gyötrelmeimtől, ha teljesen egynek szentelem magam: megfestem az Úr Jézus élettörténetét.

Szinte megelevenedtek kezemben a kartonok figurái. Tudom, hogy a nagy mesterek mellett vajmi csekély értékű tervek voltak kartonjaim, de alázatos szívem ajándékai mégis és bármilyen kedves az ajándék: ha szívből jön, kedves az Úr előtt.

— Milyen

képet festesz elsőbbed is? — kérdezte a prior úr.

— Az

Úrjézust szeretném megfesteni a kereszten.

Páter Eusébius megszólalt kövérkés hangján:

— Én

úgy gondolom, hogy egy Madonna-kép sokkal inkább illenék a mi kis kápolnánkba, mert, ha ügyesen van megfestve, oltárképül is szolgálhatna s a nép is jobban járulna imádkozni hozzá. Mert ne felejtsd, Hilárius testvér, a szentkép egyrészt arra is való, hogy jámbor világiak különféle fogadalmakat tegyenek előtte s kéréseket intézzenek az égiekhez. Nekik is hasznos, ám, mi se bánjuk meg.

Nem helyeseltem magamban a magyarázatát. De felszólítása, hogy Madonna-képet fessek, hirtelen megvilágosított bennem valamit, ami eddig is rejtőzött bennem, homályosan. Éreztem, mint lesz mindjobban s jobban bennem tudata a sejtésnek s mint válik a bizonytalanság bizonyossággá. Igen: a Madonnát kell .megfestenem, amint a gyermek Jézust tartja karján s