Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

AZ ÚJ MADONNA

...Isten segedelmével immár túl vagyok a megkísértetések és a szenvedések folyóján, lelkem megnyugodott, testem harcai elültek. Megbékéltem nemcsak a világgal, hanem énmagammal is. Ezután töredelmesen és engedelmesen írom majd a szent könyvek betűit s rajzolgatok a lapokra Istennek tetsző ábrázolatokat. Ügy óhajtanám, hogy béke lengjen körülöttem ezentúl s kérem Atyámat, hogy a gonosz embereket s a gonosz gondolatokat tartsa tőlem mindhalálig távol.

Az én életem alázatos élet, hogy Istennek tetsző-e, azt nem tudhatom. Ki nem tért le a gyalogúiról, hogy megszagolhasson egy illatos virágot s ki nem emelte fel a fejét az alázatból, — hacsak egy szempillantásnyira is, — hogyha kedves pacsirta dalát hallotta a magasban?

Én is egy vagyok eme gyalogutasok közül.

S most, hogy mindennel megbékélve immár régi és bölcs könyveket másolok, arra kérem Uramat, adjon erőt és naponta néhány percet: leírnom rövid és igénytelen életem folyását, hogy énmagam előtt mégegyszer meggyónjam bűneimet. Mondhatjátok, vájjon kit érdekel Isten egyűgyű szolgájának élettörténete, hiszen bővelkedik az Egyház számos kitűnő és érdemes férfiúban, szentben nagy tettek véghezvívőiben, minek oda, ahol diadalmas pillérek állanak, hitvány kockakőnek az én kis életem is.

„Vagy a szentatyák könyvei között melyik az, amelyik nem a Teremtőhöz vezető útra tanítana fenkölten?" — Bizonnyal, én nem vagyok szentatya. Még egyszerű páternek sem legelső, az én életem folyásából alig-alig okulhat valaki. Leírom mégis, hiszen a nagytudású és jeles Anzelmus prior úr mondogatja, hogy minden ember élete alkalmas az okulásra.

— Az oromfal csak külső dísz a templomon, — szokta mondani, — de, ami az épületet tartja, az a tégla és a Ikő. Legyetek ti kövek és téglák...

...Az íróterem ablakán besüt a nap. Tavaszi idő van, a testvérek, akik a kerti munka terhét vállalták magukra, ugyan fürgén mozognak a veteményes