Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Surányi Miklós: A zöld dragonyosok
el. És azóta itt élnek a romansi kastélyban, két másik nemesi udvarház szomszédságában. Az egyik ház Boussy úré, egy öreg katonáé, a másik Osmond úré Párisból. Osmond úr a régensség és XV. Lajos alatt híres ügyvéd volt, de megsiketült és öreg napjaiban nem tesz egyebet, mint billiárdozik, dominózik és sárkányt ereget a gyermekeknek, Gilliers szomszéd és a maga unokáinak. Neki is kettő van; két kis leány, nyolc és tiz évesek, akiket szülei a párisi forrongások veszedelmei elől itt rejtettek el, a jámbor és csendes Dauphinéban. Boussy tábornoké a harmadik kastély. A vén harcos egyik lába fából vagyon ugyan, de a szíve ép és lángoló és tele van haraggal. Utálja az új alkotmányt és a népet, amely minden hatalmat megsemmisített Franciaországban: a királyét, a kormányét, az egyházét, a főurakét, a tartományokét, a hadseregét, a nemzetőrségét, a törvényszékekét és a bölcsészekét. Franciaország negyvenezer apró darabra törött szét negyvenezer községben névleg az elöljáróságok valóban azonban a tevékeny polgárok uralkodnak, vagyis azok, akiknek semmiféle foglalkozásuk, vagy kenyérkeresetük nem lévén, testvériesülési ünnepélyeket rendeztek, kifosztották a kastélyokat, az élelmiszeres boltokat, a pékműhelyeket, bezáratták a templomokat, megszabták a gabona árát, felakasztották a hivatalnokokat, a nemeseket és a tiszteket. A tevékeny polgárok derekas munkát végeztek. Aki nem tetszett nékik, azt agyonütötték; remélhető volt, hogy az országban nemsokára csak azok maradnak életben, akik az ilyenfajta tevékenységben a legkülönbek. Mindenütt pergett a dob, kongott a vészharang, ömlött a bor, táncoltak a tevékeny polgárok, ropogott a puska, a franciák egyenlők és testvérek voltak, s ha valaki megharagudott a másikra, annak fél lépés távolságból golyót röpített a szívébe.