Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Pongrácz Kálmán: "Magunk revíziója"

láttunk rá arra a közös alapra, melyből mindez az értékes tulajdonság szinte önmagától sarjad és amely Makkai lelkében centrális helyet foglal el: transilván izmusár a. Erdély politikai, vallási, kulturális és szellemi múltja, tradícióinak ereje a benne élő és „genius loci"-ját mélyen megértő Makkait szinte törvényszerűen kényszeríti a transzilvánista hagyományok elfogadására. „A világ egy atomban: az Erdély és az erdélyi szellem lényege," — írja, és az idézetben benne van csira alakjában mind az a sok gazdagság, amely Makkai tanúlmányainak írásainak és beszédjeinek lényegét és értékét képezi. Protestantizmusának, vallási toleranciájának, demokratikus politikai szemléletének és minden alkalommal hangsúlyozott európaiasságának éppen úgy erdélyi gyökerei vannak, mint szabadelvűbb irodalmi felfogásának és mindezekből automatikusan folyó nemzetiség-politikai állásfoglalásának. Büszke erdélyiségére, életének legnagyobb élménye e sorsverte kisebb magyar hazához való hovatartozás, de transzilvánizmusa mégis szervesen kapcsolódik bele a magyar szellem és lélek azonos és szétválaszthatatlan egységébe. „Az ei r d é i y i magyar szellem — írja — nem más szellem, mint az egyetemesen magyar... Külön erdélyiségről tehát sohasem lehetett és ma sem lehet beszélni magunkkal kapcsolatban, hanem csakis a történelmi és természeti viszonyok által sajátos színezetű erdélyi szellemről." — E kereten belül azonban Makkai öntudatosan erdélyi, követeli e föld speciális viszonyainak, szellemének, tradícióinak elismerését és méltánylását, az erdélyi lélek és szellemben élő különös értékek szabad kifejthetőségét s mindezeknek az összes erdélyi népek számára való intézményes biztosítását és realizálását.

Pár éve, mikor éles polémia indult meg arról, hogy van-e szakadás az egyetemes magyar és erdélyi lélek között, e sorok írója a Magyar Szemle hasábjain adott ama felfogásának kifejezést, hoay: „Az a szakadás, amely ma a kisebbségi és többségi szellem között mutatkozik, nem szubstanciális, hanem időbeli, összefüggésben van azzal, hogy művelője az a fiatal generáció, amely sok elképzelésben már nem tudja magát azonosítani az idősebb, csonkaországi szellemmel." A Makkai Sándor és Kós Károly vezérletével irányított „transzilvánista irodalom" ennek a progresszív magyar szellemnek sokat ígérő hajtása. Fél lábával a 13