Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Possonyi László: Az ötvenéves Kós Károly

AZ ÖTVENÉVES KÓS KÁROLY

Kós Károly, az erdélyi magyar irodalom spiritus rektora, az Erdélyi Szépmíves Céh igazgatója, az erdélyi építőművészet iránytmutató formaalkotóia mostanában töltötte be ötvenedik évét. Kós Károly kivételes tehetség, aki a középkori nem specializálódott művésztípust képviseli elszürkült és elgépiesedett korunkban, építész és rajzoló, bútortervező és könyvnyomtató, iró és történetbúvár, gazdálkodó és politikus egy személyben. Az új imperiumba sodródott erdélyi élet annyi mindenféle tevékenységre hívta őt el, hogy szinte zavarban vagyunk, hogyan szorítsuk be egy cikk keretébe. Kós Károly mindenütt jelen szokott lenni, ahol áldozni, tenni, cselekedni kell. Más körülmények talán neki is megadták volna a specializálódás kényelmesebb életösvényét, hisz kinevezett tanára volt a budapesti Iparművészeti Főiskolának, mégis hazament Erdélybe. Budapesten csak tovább fejleszthette volna azt a lombosodó fát, aminek Erdélyben a gyökereit kellett megmentenie: a meg nem rontott magyar népművészetet. Rendkívüli egyéniség, aki a kövecses erdélyi talajon a művészetnek legszebb virágait tudta életre serkenteni építészetben és rajzban (nála a rajz is logikus, tiszta, aranyok titkán felépülő szerkezet) éppenúgy, mint könyvírásban és mások könyveinek művészi köntösbe öltöztetésében.

Sokszor hallottam Erdélyből kisarjadt, világot járt barátaimtól, akik messzire tágúlt horizontból tekinthettek vissza a hazai földre, hogy Erdély népének lelkét csak olyan